A HÓ, A HOLT FÖLD TÉLI SZEMFEDŐJE

A HÓ, A HOLT FÖLD TÉLI SZEMFEDŐJE – Petőfi Sándor

A hó, a holt föld téli szemfedője,
Az éjen át
A temetőre
Leszállt.
A nap
Hideg sugára
Néz komoran
Le a halottak puszta országára.

Nem enged a hó a nagy temetőben,
Csak egyedűl
Etelke sírja
Körűl;
De itt
Sem a napfénytől,
Hanem szemem,
Síró szememnek szakadó könnyétől.

Pest, 1845. január-február