Hirdetés
Hirdetés

Emléklapokra

Emléklapokra – Madách Imre

1. Mária

Kérded, hogy sajnálnám-e,
Leányka, vesztedet?
Nem! mert annak, ki sajnál,
Vigasza is lehet.

Egy szál köt életemhez
S hozzád, – ha megszakad,
Mint a hajóst s keservét
A sír együtt fogad.

2. Lujza

Ha nem szerettem volna még hazám,
Érted szerettem volna meg, leány,
Mely tégedet szült s édes szót adott
Ajkidra, szűmhöz tart méltó jogot.

Ha nem szeretnélek még tégedet,
Hazám tanítna, hogy szeresselek,
Ki bús anyámnak oly hü lánya vagy,
A hű fiútól illet hódolat!

3. Etelke

Ah, jól teszed, leány, hogy adsz emléklapot,
Melyről, ha feledél, olvashatod nevem,
Melyen te vésve vagy, ha a lap elszakad,
Szükségem sincs reá többé, – mert az szivem.

4. H. I.-nek

Külföldre mégy, öcsém,
Tanulni szépeket.
Én társúl egy kicsíny
Méhét adok veled.
Hallgasd s boldog leszesz:
Mint ő mézet csinál
Méregből – méz lehet
Mind mit tapasztalál.
S miként mézét a méh
Kasába hordja el,
Hazád legyen a kas,
Melyért munkálni kell.
S amint együttesen
Munkál az úti társ,
Ne dicsvágy, csak közügy
Vezessen, merre jársz.
Ha gyűlölsz, abban is
Kis méhedet kövesd,
Gyűlöljed a herét,
Mely munkálkodni rest.
S miként anyját a méh
Feltétlen tiszteli,
Anyád is tőled ezt
Méltán követeli.

5. Ida

Búcsuzásul ime, ime,
Nefelejtsnek szent virága,
Sárga és kék színnel ékes,
Nézd, mi zöld lengőke szára.

Sárga a féltés, ennélkűl
Ah, valódi szenvedély nincs.
Zöld remény a viszonlátra,
Elválás percében ez kincs.

De ha a sárga dacára
A zöld mégis elhervadna,
Akkor is fájó talizmán
Szűmnek a kék szín maradna.

6. Amália

Két arca van, leány, a szerelemnek,
Elbájol ez, az megdermeszt, megöl,
Enyelgő társa volt eddig szívednek,
Óh, bár sose tudj a másik felől.

7. Lamott R.

Hogy a végetlen szépet élvezhesse
A korlátolt emberkebel,
A jó Isten fény, illat és zenével
Osztotta azt a földön el.

Hogy illat, fény s zenének bűvarázsa
Együtt renghesse szűnket át – –
Isten téged teremte jókedvében,
Mint ígéző harmóniát.

8. Cserny Ida

Boldogságról irjak én e
Lapra néked, azt kivánod –
Ah miért? hisz azt szivedben
Lányka úgyis feltalálod.

Ird le, ird le nékem inkább
Egyetlen egy gondolatod,
Bírjak életem könyvében
Én is egy sugárzó lapot.

9. Csernyusné

Kis lelkek vígasztalnak
Sok veszteségidért,
Én nem, hisz jól tudom, hogy
Szivedhez egy sem ért.

Ami rajtad becses volt,
Az érintetlen áll,
S abban, amit szerettél,
Meg nem csalatkozál.

10. Emma

Jól tudom, bár ah nem érzem,
Mily kincs a nő, mely szeret.
A házoltár veszta lángja,
Amit keble rejteget.
Hogyha e szent láng kialszik
Összedűl a templom is –
Szűz kedélyed azt megadja
S férjed nyugodt, benne hisz.

11. Egy nevelő

A müvész, ki alkot s szépet hoz világra,
Önmaga tesz fűzért fényes homlokára.
Azt, ki a természet nemtőjét segéli,
Áldását és báját szétosztani, mérni,
A nemtő mosolygóbb arccal nézi végig.
De ki embert képez, Istenként cselekszik,
Míg előre küzd az ember, lelke él, hat.
S legszebb hála, amit egy fölemelt társ ad.

12. A csibukcsihoz

Nem hitvány bírvágy, felforrt szenvedély,
Mit istenszikra és végzet mivel,
Eggyé zavarja bár a gyáva pór,
Az süllyeszt, undorít, mig ez emel.

13

Legyek hát lepke, hogyha úgy kivánod,
De drága hölgy, te meg vagy a tavasz,
Melyekből élek, bájid a virágok,
Elvész a lepke, hogyha elhagyasz.

14

Kicsíny emléket igértél nekem,
De nem csodálom, hogyha elfeledted,
Egy szál virágot oly könnyen feledhet
Leejtni a dús nyár kopár helyen.
Te se csodáld, hogy én el nem felejtém,
Kopár helyen hiánya oly nagy, oly mély.

15

A bércnek, mit meg nem ingat a vihar,
Napsugárban sem terem virága,
Akinek szivében nem dult kárhozat,
Annak zárt az üdvnek is világa.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!