A sötét párka

A sötét párka – Kosztolányi Dezső

Három bús párka áll az élet útján,
          a nő, a kártya, a halál.
Ó fátylasarcú, rejtett, furcsa párka,
          engem kötényed titka vár.
Nem kérdezem, tündér vagy-e, banya?
A szeretőm leszel száz éjszaka.
Az életem péntekjén fölkereslek,
          hozzád őrjöngve fölfohászkodom,
          és kérem az igét, a szót, a kulcsot,
          lábadra ejtve ráncos homlokom.
Lassú nekem az élet – sokszorozd meg
          és adj a láznál lázabb lázakat.
Oly titkos ez a kincsesláda, nyisd föl,
          hulljon le róla a kemény lakat.
Pörögjenek most gyorsan minden orsók,
          lássak ragyogva, mint még sohasem,
          mutass nekem most bölcsőt és koporsót,
          bűvös ujjakkal illesd meg a sorsot
          és gombolyítsd le lassú életem.