62

62 – Kassák Lajos

Üveg és vas között úsznak tenyereim
ismerem az éjszaka fekete medvéit
emlékszem öregeimre akik gyümölcsöt
és lakkozott fapipát hoztak beteg-
ágyamhoz
kegyetlenül nehéz rajtam a föld ahol születtem
kinyitom a legyezőt fényből van és a kakas
tarajához hasonlit
igy tehát nem rólad beszélek
nem virrasztok és nem alszom
hüvös szél repül a felhők alatt szeretnék le-
szállni a mélybe s ablaktalan a ház mely-
ből kihajlok
hallgasd hogy csikorog a lánc a sötét köpenyeg
alatt
lásd a nagy kerék amint föl és le gördül
gyülölet és megérkezés
az utca mélyén elveszitettem a gyermeket
aki én voltam ó kettéhasadt kárpitfalak
és tetők melyekből a keserű mult szivárog.