58

58 – Kassák Lajos

Szomoruságot összetörni a szivben
meg nem épitett terveim s ó távozó
barátaim a reggeli vonatok ablakaiban
a gyűlölet itt van de az erdő felku-
szott az ég kötelein
a fény közelében tartózkodunk
leheletedben érzem a józan ember részegségét
örvénylés a halánték körül s a megsebzett
szarvas fájdalmasan bőg a csöndben a
megfeketedett tüzek alatt
szomjuságom
kiöntöm mint a megülepedett vizet a dolgok
beszélnek hozzám s nem tudom ki vagy
s hogy fehér vagy vörös-e a kapu ami
becsukódott mögötted
nem kell hogy a varázsló kezei érintsenek
ismerem a vihart ami az éjszaka slepjében
kisért
forgólépcsők ahogy a szinházakban kivánják
s a földből kiszakadnak a csillagok gyökerei
hideg fémek siklanak szemeid mélyén
egy ember fölérkezett a hegyre
az ágakon látni ahogy a vér megfagy.