56

56 – Kassák Lajos

Szavakat gyüjtünk a papirra a fájda-
lom és öröm szavait a lélek felépül
karjaid melegen átfonnak a hang érc-
cel telitett és elszáll a hinárok fölött
fehér pelyhek hullanak ki fekete szemeid-
ből
ki üdvözöl téged születő pillanat
az alvó ember néha kilép a falak közül és
észreveszi hogy mély kutakkal és ván-
dorló csillagokkal van körülvéve zöld
moha alatt feküsznek igéreteink
halott az óra amit az asszony a lemészárolt
katona után örökölt
érezzük ahogy az esték megmártanak bennün-
ket az indigószinü tengerben a szabad ég
alatt úszunk
a te hivó tenyered a csillag ami világit
gyöngy a te életed ami a felhőkön gurul
nem mondom ki a neved a szél és vizek ör-
vényei rólad beszélnek
és a szoba ahol játékaim között ülök.