55

55 – Kassák Lajos

Meritsetek a kutakból melyeket szi-
vetek rejtekén őriztek valamennyi-
ünkben felporzanak az elfelejtett utak
és a fiatal lány mély fájdalommal
telik meg az első szerelemtől
tőlem hozzátok és tőletek hozzámig röpülnek
el a fénysugarak de ki hiszi el hogy ez
igy rendben van
a fák állnak és hangtalanul kivirágoznak
merre induljak kérdezem
merre induljak a letaglózott városban a fekete
háztetők felett vagy a csöndes vizmentén
emléktelen ez a föld mondják emléktelen és
reménytelen
de nézzétek a magvak kinyilnak a szélben az
emberek cement és vasházakat emelnek
merre jársz hát
testvérünk utazik a szélkocsikon
a holt kisasszony lassan fölébred a kirakatban
kitárulkozás
találkoztál-e már a baráttal aki várt rád szü-
letésed óráján öledből leesett egy virág s
az utca megtelik részegekkel most a nagy-
lakat részeiről beszélek
nézzetek át az arannyal és pókhálóval beszőtt
függönyökön a gyerek kilépte az első lé-
péseket
az anya elváltozottan csodálkozik énekel az
alvó madár és a mennyezet alá tévedt
lámpa.