Hirdetés

Távolok üzennek…

1 perc olvasás

Távolok üzennek… – Juhász Gyula

Az életünkben vannak olyan órák,
Mikor balsorsunk vészharangja kong,
Mikor fekete arcú gyász hajol reánk
És messze, messze süllyedő hajók,
Amelyeken reményünk kincse süllyed,
Szemek, miket ajkunk csókolni vágy
S melyek örök álomba szenderülnek.
Oly kurta az üdv, oly tág a világ!

– S valaha majd aranyos naptüzésben
Megyünk egy tájon boldogan tova,
Egünk biztatva mosolyog le kéken,
Érezzük, szép perc, nem térsz meg soha
És váratlan szívünkbe tör egy álom,
Ólmos, kormos, kegyetlen, kusza gond:
Valaki végsőt sóhajtott e tájon
És ránk gondolhatott!



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!