Hirdetés

Nászút

1 perc olvasás

Nászút – Juhász Gyula

A bánatommal, e hű útitárssal
Elindulok majd s megnézem Velencét,
Hol tenger és ég a szemedre rávall
És akkor, egyszer tán boldog leszek még.

Köszöntöm majd a márvány palotákat,
Melyek láttodra alkonyfénybe gyúltak
S a tengert, amely megcsókolta vállad
S ringatta lágyan szőke koszorúdat.

És megnézem a régi mestereknek
Száz remekét, amelyen elmerengett
Tekinteted, mint csillag a homályon

S azóta szebb e sok, sok boldog álom
És szőkébbek a Bellini Madonnák
És derűsebb a dantei mennyország.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!