Mári néném

Mári néném – Juhász Gyula

Mikor meghalt, megállt az óra,
Az örök mécses kialudt.
Fehér ruháját rája adták,
– Szolgálólánya volt az Úrnak –
S tudta, hogy e világ hazug.

„Etelka” volt legszebb regénye,
A legszebb képe ó fametszet,
Melyen a sarlós holdon állott
– S az ős kígyó farkát tapodta –
Mária, anyja kegyelemnek.

És titkos, távol férfihőse
A kapitány, martír Sebestyén,
Fához kötözve, égre nézve,
Míg az arany nyilak piros rést
Hasítnak boldog, ifjú testén.