(Makáma)

(Makáma) – Juhász Gyula

Nagyérdemű közönség! – Szép hölgyek, jó urak, tessék, tessék! –
Panorámában látható minden nevezetesség. – A világ minden szépsége
és csodája – és minden szépség és csoda koronája: – a női nemnek
varázsa és bűbája! – Itt szunnyadnak az álmok és a vágyak, – melyek
táncba vitték egykor a bokákat, – ezer évnek ritmusa itt szunnyad,
– várva jeladását valami mágusnak. – Itt alszik, mint boldog
Csipkerózsa, – sok mindenféle muzsika és nóta, – itt megfagyott a
táncnak üteme – és várja, hogy fölengessze a zene. – Itt alszik
Judit, akinek haláltánca – megváltást hozott egykor hazájára, –
itt alszik Salome hercegkisasszony, – itt alszik a királyi Aida, –
itt alszik Mona Lisa, – itt alszik a szelíd Mária Antónia, – itt
alszik a szilaj Carmencita, – az édesbús Vecsera Mária – és a tűzről
pattant Dobó Katica – és a diadalmas Cinka Panna. – De íme, itt az
éjszaka, – valami rejtelmes muzsika szavára, – úgy érzem, álomba
ringatózom – s ők akik nem élnek, – mintha varázsütésre ébrednének.
– A régi táncok lelke feltámad, – a régi gyönyörűség és régi bánat
– felcsendül lelkünkben – és felpezsdül tagjainkban. – Szép hölgyek,
jó urak, – már mozdul is e sok bűvös alak, – a mester hadd pihenjen,
– a tánc induljon és a zene zengjen!