SEMMI
SEMMI – József Attila
Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen –
mondjuk: Edit.
Hirdetés
A csillagokat most a láthatatlan,
sárga kis csibék szemelgetik.
Talán hajnalodik, talán Budapest ég,
talán egy izzadt óriás-leány
arcán olvad a festék.
Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek,
tengerek dörögnek, emberek áradnak.
Bosszant az a goromba ház a sarkon –
olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar.
Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,
ahová most érkeztem.
Nincsen málhám.
Valamit elfelejtettem – talán ha azt kitalálnám.
Egy: semmi.
Kettő: semmi.
Három: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar,
hogy egyáltalában nincsen semmi.
1936. dec.
