KÍNOS, SZÖGLETES MULÁSOM
KÍNOS, SZÖGLETES MULÁSOM – József Attila
Fürtöm szöllőkhöz volt hasonló
s most hüvelyében rohadt borsó:
Fekete szemei peregnek.
Hirdetés
Oh kínos, szögletes mulásom!
Perccel nyelődő pusztulásom!
Számban halálok keverednek.
Oh égbolt csontos tisztasága!
Éhen halottak fagyossága!
Tettembe vetett bizalommal!
Mig gőggel fortyog sokak babja,
milyen meredt az ábrázatja
hunyor nélküli nyugalommal!
Vonom-viszem a téli mennyek
együgyü fényét kedvesemnek –
szerelem volt a végességem.
Tapogathatnak kézen-lábon,
vas vagyok én már a vaságyon
s szerelem lesz a békességem.
Változata a Zuzmara.
