Ballada a hajdani idők dámáiról

Ballada a hajdani idők dámáiról – József Attila

     Mondd, hol is van, mely földön is
Flóra, a szép római dáma?
Archippiada és Thais,
hol az ő édes nénje-ángya?
S folyón, tavon ha kél a lárma,
szólal, de hol is van Echó?
Embernek túlszép volt az árva…
De hol van a tavalyi hó?

     Hol van a tudós Helois,
ki miatt herélt voltát bánta
Esbaillart Péter s Sainct Denys
rendjében is szerelmét szánta?
S a királyné, ki Buridant a
Szajnába volt parancsoló!
Hogy zsákba kössék, úgy kivánta…
De hol van a tavalyi hó!

     A maine-i Harembourges, Alisz,
Nagylábu Berta, Beatrix, Blanka –
liljom szinű volt maga is, –
Szűzanyám, hol van szirénhangja?
S akit az angolok Rouenba’
megégetének, ő, a jó,
a lorraine-vidéki Johanna?
De hol van a tavalyi hó!

Ajánlás

     Herceg, hogy hol vannak, hétszámra
ezidén firtatni se jó,
nehogy a nóta ujra járja:
de hol van a tavalyi hó!

Villon négy sorocskája

Francia vagyok, mérgelődhetem.
Ponthoise-i Párizs volt szülőhelyem.
Most hát egy kenderkötéltől fejem
megtudja majd, hogy mit nyom fenekem.