AZ ÖRÖK POLYPHEMOS
AZ ÖRÖK POLYPHEMOS – József Attila
Kemény Sándornak
Polyphemos hajdan mögötte mind,
Ha mélaszáju emberekre bukkant
A fáraó előtt egy szó se mukkant
S hallgatva bujt el szent mögötte mind.
Középkor. A világ egy szeme int,
Császár, vagy pápa s várakban, odúkban
Hízelgők nyelve lyukat fúr urukban
És napjainkban hódolnak megint.
Az úr ha jön, szőnyeget, zászlót s ingó
Pokrócot minden ablak ő felé hoz,
Igy üdvözölsz kilógó fakult nyelvvel
Mikor combom ugy reng, miként a hintó
S reád kacsint belőle sárga szemmel
A rőtszakállu, roppant Polyphemos.
1924. jan. 9.