Aron CotrusMagányos fa
Aron CotrusMagányos fa – József Attila
Bejártam a világot és óriás fát láttam egykoron.
A végtelen fönnsík vad viharát
s átkos fagyát legyűrte egymaga…
Hirdetés
Törzsében ifjúi nedv bugyogott…
Egészsége rendkívüli, – hogy látásra szinte beteg…
Árnya körén csupa törpebokor ha sarjadozott…
Ugy látszott, a kiszítt, kimerült sík
sohasem tudta jóllaktatni,
mint kevély bojárt éhesen kínlódó rabjai…
Rendületlenül és egyedül
nőtt zsarnokul, a végtelent vigyázta…
Az utasok árnyában megpihentek…
S erőre kapva keltek útra, hogy legyűrjék az életet…
Árnyában egy pillanatra megpihentem én is
utravaló vágyaimmal, tegzemben a lázadással.
S e pillanat
megedzett, mint a terméketlen álmok évei
s éreztem, újra úr vagyok magam felett,
mint határtalan fönnsíkján az óriás fa, komor egek alatt.
