A gratiákhoz

A gratiákhoz – Fazekas Mihály

Óh kellemesség és kegyek asszonyi,
Kik a halandók napjait, a kemény
     Történeteknek ellenére,
          Melyeket öblöget a szerencse,

Eltűrhetőkké tészitek egy szelíd
Kis rajzolással; sőt a halál komor
     Tekintetén is bájoló színt
          Tudtok az ember elébe vonni.

Ugyan mi csínt tett létem előttetek,
Hogy csalfa képek festegetésivel
     És áltató ledérkedéssel
          Öszvezavart eszemen cicáztok?

Hahogy nem illik mennybe vezetnetek
Egy véges élőt: menjetek el tehát
     Előlem a tündér hazába,
          És nevetek ne legyen Ruszánda.