Hirdetés

Aranysárga fényben

1 perc olvasás

Aranysárga fényben – Dsida Jenő

Egyszer elpattan valami mélyen.
Az eltemetett csönd halk csobbanással
ömlik szét a síró viharban.
S egyszerre megdermed, elhallgat minden.

Aranysárga napsugár szitál hűvösen,
mozdulatlan, fakó lombokat dédelget;
szívig sajduló, bágyadt csodálkozással
a tavi csónak partot ér velem.

A kavicsos úton lassan halad egy leány.
Valami sápadt hercegkisasszony.
Finomrajzú beteg kis kebeléhez
sárga rózsát szorít és köhög.

1930



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!