NELLI

NELLI – Berzsenyi Dániel

Hát a szerelem szent lángja
     Csak ily mulandó?
S Nelli is, mint minden lyányka,
     Csak változandó?

Hív szeretőt az ég alatt
     Ne kérj, kebelem!
Ha a szelíd Nelli csalhat,
     Hol a szerelem?

A kép angyalvonásai,
     A kegyes szemek
Nem a lélek tolmácsai:
     Csak csalfa szerek!

A szerelem esküvését
     A hagymáz teszi:
A szív forró döbögését
     A vértől veszi.

Egy pillanat tüneménye
     Múló örömünk;
Csalatásunk szüleménye
     Játszadoz velünk.

Jaj, de hát én mért epedek?
     Lelkem miért ég?
Szünet nélkül mért szeretek,
     Ha nincsen hívség?

Kínomat mért nem olthatja
     Sem idő, sem ész?
Sőt sebeimet faggatja
     Minden orvos kéz.

Éjjelimen őtet látják
     Beteg álmaim,
Nappal ő nevét kiáltják
     Sohajtásaim.

Philomele panaszai
     Nevét zokogják,
A csillagok fénysorai
     Nevét rajzolják.

Valamerre járok-kelek,
     Üldöz árnyéka,
Meg nem menthet a tengerek
     Végső tájéka.

Van igaz, van hív szerető,
     Érzem keblemben:
Csak te vagy, Nelli, hitszegő!
     Csak te kegyetlen!