UGY MENTEM A HARCBA…
UGY MENTEM A HARCBA… – Babits Mihály
1924.
Ugy mentem a harcba, hogy előttem
lydiai fuvolások, mögöttem
biborsátrak…
Győztem – de a fuvolák összetörtek.
Sátraim az ágyu ronggyá tépte.
Én egy rongyba
Hirdetés
takarózva heverek a téren.
Én nem fogok már harcolni többé,
Kimerülten
s elfeledve heverek – a láz
forró kezét, szigoru ápolónő,
homlokomra
tette, s én már csak azon tünődöm
hogyha ez a kéz ilyen nehéz
ez a semmi,
hogyha ily nehéz a levegő
súlya bőröm s rongyaim felett
mily nehéz lesz
még a temetőben a tömör föld
súlya, ha meleg könnyeid talán
meg nem puhitják, kedvesem…
Kéziratból megjelent a Magyar Nemzetben, 1942.
