NEM…

NEM… – Ady Endre

Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem
Epedő vággyal bolygó fény után?…
Minden reményem megtört a keserven,
Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.

Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!
Az én világom irdatlan, sötét,
Ezer tavasz s ezer tavasz virága
El nem zavarja fullasztó ködét.

Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,
Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.
Elkárhozástól meg nem váltja semmi
S a te sugárod: őrjöngő remény.

Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, –
Az lettem én… a mult után futok…
Isten hozzád, szerelem szép világa!
Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok…