Hirdetés

KESERŰ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ

4 perc olvasás

KESERŰ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ – Ady Endre

I. Prológus

A dolgaim tán megmaradnak
S én is megmaradok magamnak,
Mindig így jártam,
De meghalok avagy öregszem,
Mindenképpen vallom e vesztem:
Ez tán igaz
És valósággal így csináltam.

Hirdetés

II. Óh, pesti uccák

Óh, Pest, óh, ismert,
Csúnya, heves, szomorú vackok,
Óh, uccák, uccák,
Be szépek és be újak vagytok.

Be megragyogtok
Az ő napos, nagy, mély szemében
S de elgyászultok,
Ha kifelejt belőlük éppen.

Ha letörlődik
Arcából, ami lelketek mondja
S ha bárgyu szívvel
Vagyok bolonditott bolondja.

Kis mulatságok,
Óh, hirtelen be csúfra nőttök,
Ha elmarad tán
Egyetlen és időn-jött nőtök.

Be szépek vagytok,
Egykor gyűlölt, rút, pesti uccák:
Lábaim hogyha
Ő finom, rossz útjait futják.

III. Fölemelem a szívemet

És fölemelem
Szívemet, ezt a sötét bolygót,
Mert ismét a Határtalanság
Világai fényeskednek nekem.

Szerelmi csodák
Legendái hullnak az Égről,
Hitek táltosai röpítnek
A Nap magas atyjánál is tovább.

Ami Szép, Gyerek,
Isten és Jó csak bennem élt már,
Ami gügyögős vágy és álom,
Ma mind szentült véremben bizsereg.

Már-már hamvadók:
Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,
Mert eljött ős Mylitta lyánya,
Mylitta ő is: a siratta Csók.

Úgy csapdos velem
A nagy Madár isteni szárnya
S úgy visz világokon keresztül
A részeg, ifjú, hazárd Szerelem.

IV. Bűn, ha kiburkollak

Tudom, hogy bűn, ha kiburkollak,
(Magamnak bűn),
De cserepzett, fájó ajkam szeretné,
Ha szép estjén a cinkos Holdnak
Befuthatná áhított tested -:
Szeretlek.

Jaj neked, ha kiváncsiság űz,
Ha csak vágyaimat akarnád
Kigyújtani
S azután a szőkék és a barnák
Könnyű hadához űznél,
Ahova űznek
Mindenkit, kik olcsón örülnek
S ahova bátor, szives akarók is
Juthatnak.
Ha így járnék, olcsó Arany-féle rímek
Avagy Lédai zsolozsmák
Majd erről is tudatnak.)

De drága vagy s tán nekem drága
S tán nekem csak:
Nézz olykor a világra,
Hiszen oly nézők a szemeid
Néha
S hiszen olyan ismerős tarjak
Ezek, amiket most mutatok.
De ha akarod, ezerszer
Mondom ki még
S hallgass meg ezeregyedikszer:
Akarlak.

V. Ne fájassuk egymást

Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok,
Így mulnának el az ifju talányok,
Ha nagy titkukat meg nem védem én,
De az enyém a kínok adománya
S a kinzatások kincse is az enyém.

Fájatni egymást: darabokra törne
S kár volna egymást megkapni gyötörve,
Oly szép az Élet s olyan kicsiség.
Vércsékként bűn vón egymás szivét vájni,
Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.

De itt vagyok s konok bünösként védem
Az üdvöket és az én üdvösségem
S az ifju, őrült, szép talányokat:
Ölem s öled játszhat kacér játékot,
De dől, nem kínoz, él és nem válogat.

VI. Epilógus

Úgy gondolom, vagy csak úgy vélem,
Sokan pörbe-szállnának vélem,
Ha életem csak préda volna.
De bár életem zúdul versbe,
Ez életnek a fejedelme
Én vagyok.
S én vagyok dolgaim legszebb dolga
S kinek e verses meredék-Élet
És életes vers idegen,
Ne lépjen utánam a pokolba.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!