Hirdetés

Az őskor és az ember kialakulása

12 perc olvasás
Az őskor és az ember kialakulása

Őskori ember kialakulásának története

Az emberré válás útján  (őskor kb. Kr.e. 3000-ig)

Az ember kialakulása 50-60 millió évvel kezdődött, egy mókuscickány szerű élőlénnyel kezdődött. Ezek az élőlények népesítették be az akkor még egységes kontinenst Eurázsiát és Észak-Amerikát. Belőlük alakult ki a későbbi Amerikában élő újvilági majmok és Eurázsiát Afrikát elfoglaló  óvilági majmok, köztük az Egyiptomi majom. Ez a majom mint egy 28 millió évvel ezelőtt élt és összekötő kapocsnak látszik a félmajmok és az emberszabású majmok között. 10-12 millió évvel ezelőtt feltűntek olyan majmok is amelyek között megtaláljuk a ma élő orangután, gorilla, csimpánz és az ember legkorábbi őseit is. Közéjük tartozik az az emberszerű ősmajom is amelynek a koponyatöredékét 1967-ben találták meg Rudabányán a geológusok és öslénytantudósok. Innen kapta a lelet a Rudapithecus Hungaricus, azaz a Ruda(bányai)-majom nevet.

Hirdetés


Ma a leleteket két csoportba szokás sorolni:

  1. erdei majmok (Dryopithecusok)
  2. és a Himalája déli lejtőjéről a Siwalik lejtőről elnevezett lelőhely után Siva-majmok (Sivapithecusok)

A Rudabányai majmot az erdei majmok csoportjába soroljuk.

A Homo, az emberi faj 4-5 millió évvel ezelőtt vált el az emberszabású ősmajmoktól. Eszerint a Ruda-majomban az emberszabású majmok és az ember közös ősét tisztelhetjük. A Ruda-majom 6-7 millió évvel ezelőtt látszólag utódok nélkül eltűnt Eurázsiából.

3-4 millió évvel ezelőtt jelennek meg Etiópiában és Kenyában a déli majmok (Australopithecus) amelyek fejlett aggyal rendelkeznek, eszközöket készítenek, tüzet tudnak gyújtani és két lábon járnak. A felegyenesedés felszabadította a mellső végtagokat a járástól és eszközhasználatra és élelemszerzésre tette alkalmassá őket. Az új testtartás a fejet a gerincoszlop tetejére egyensúlyozta, így nem kellettek a felfüggesztéshez erős izomkötegek. A kéz átvette a fogak szerepének a nagy részét. A fogak méretének a csökkenése és a fejet rögzítő izomzat csökkenése kedvezően hatott az agy térfogatának a növekedésére. Az agy fejlődése révén tudta az ember uralma alá hajtani a természetet.

Hirdetés

Az őskőkor

Az ember csak a munka révén emelkedhetett ki az állatvilágból. Minden más élőlénytől megkülönböztető vonása az, hogy munkát végez és eszközöket készít. Az állatok munkaeszközei csupán alkalmi szerszámok, többségüket csak egyszer alkalmazzák és aztán mint felesleges tárgyat eldobják. Ezzel szemben az ember eszközei legyenek azok bármilyen primitívek is, mindig tudatosan vannak kiválasztva, alakítva, arról nem is szólva, hogy az ember nem dobja el hanem gondosan megőrzi és tovább használja azokat.

Ahol tehát eszközkészítéssel, tűzhasználattal találkozunk, ott mindenütt jelen van az ember is. Ezért a világ bármely területén talált embermaradványokat nem csoportosítjuk külön embernemekre hanem egységesen a „fölegyenesedett ember” (homo erectus) fajtáinak tekinthetjük, amely 1-1,5 millió évig élt földünkön. Ezt követően mintegy  100 ezer évvel ezelőtt a németországi lelőhelyéről elnevezett Neander-völgyi ősember vette birtokába Afrikát, Europát és Ázsiát. Az emberré fejlődés legmagasabb lépcsőfokát a mintegy 30 ezer évvel ezelőtt megjelenő „értelmes ember” (homo sapiens) vagy franciaországi lelőhelyéről cromagnoninak elnevezett ember érte el. Az ember első eszközei a fákról letört dorongok vagy készen talált hegyesre tört kődarabok voltak. Később a követ az ember töréssel, hasítással, pattintással maga alakította a megfelelő formára. Az eszközeinek a fő anyagáról és elkészítésük módjáról nevezzük az emberiség történetének ezt a Kr.e. 3-2 millió – 12 ezer év közé eső korát pattintott vagy őskőkonak ( görögül paleolit kornak).

Az ősember fennmaradásának másik tényezője megélhetési módja volt. Míg a nagy emberszabású majmok növényevők, ellentétben az ember főleg húsevő volt. Az ember először vadászként és halászként talált magára, és emelkedett ki a természetet meghódító fajként. Kezdetben fából faragott és tűzben edzett, majd kőhegyű dárdákkal, később íjjal, nyillal vadásztak a férfiak nagyvadakra, szigonyszerű eszközökkel csónakokon halakra. Az asszonyok tevékenysége eközben a család táplálása, növények kisebb állati élelemfajták pl. tojások és rovarok gyűjtése állott. A nemek közti munkamegosztás mindennél jobban elősegítette a hordák és a szilárdabb közös őstől leszármazott nemzetségnek a fejlődését. Az őskor embere mindvégig zsákmányoló maradt és a zsákmányt egyenlőképpen osztották el.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!