A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az őskori ember kialakulása

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
11398
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-01 Küldd tovább
  Letöltés

1. Az emberré válás utján   (őskor kb. Kr.e. 3000-ig)

Az ember kialakulása 50-60 millió évvel kezdődött, egy mókuscickány szerű élőlénnyel kezdődött. Ezek az élőlények népesítették be az akkor még egységes kontinenst Eurázsiát és Észak-Amerikát. Belőlük alakult ki a későbbi Amerikában élő újvilági majmok és Eurázsiát Afrikát elfoglaló  óvilági majmok, köztük az Egyiptomi majom. Ez a majom mint egy 28 millió évvel ezelőtt élt és összekötő kapocsnak látszik a félmajmok és az emberszabású majmok között. 10-12 millió évvel ezelőtt feltűntek olyan majmok is amelyek között megtaláljuk a ma élő orangután, gorilla, csimpánz és az ember legkorábbi őseit is. Közéjük tartozik az az emberszerű ősmajom is amelynek a koponyatöredékét 1967-ben találták meg Rudabányán a geológusok és öslénytantudósok. Innen kapta a lelet a Rudapithecus Hungaricus, azaz a Ruda(bányai)-majom nevet.

Ma a leleteket két csoportba szokás sorolni:

1.-erdei majmok (Dryopithecusok)

2.-és a Himalája déli lejtőjéről a Siwalik lejtőről elnevezett lelőhely után Siva-majmok (Sivapithecusok)

A Rudabányai majmot az erdei majmok csoportjába soroljuk.

A Homo, az emberi faj 4-5 millió évvel ezelőtt vált el az emberszabású ősmajmoktól. Eszerint a Ruda-majomban az emberszabású majmok és az ember közös ősét tisztelhetjük. A Ruda-majom 6-7 millió évvel ezelőtt látszólag utódok nélkül eltűnt Eurázsiából.

3-4 millió évvel ezelőtt jelennek meg Etiópiában és Kenyában a déli majmok (Australopithecus) amelyek fejlett aggyal rendelkeznek, eszközöket készítenek, tüzet tudnak gyújtani és két lábon járnak. A felegyenesedés felszabadította a mellső végtagokat a járástól és eszközhasználatra és élelemszerzésre tette alkalmassá őket. Az új testtartás a fejet a gerincoszlop tetejére egyensúlyozta, így nem kellettek a felfüggesztéshez erős izomkötegek. A kéz átvette a fogak szerepének a nagy részét. A fogak méretének a csökkenése és a fejet rögzítő izomzat csökkenése kedvezően hatott az agy térfogatának a növekedésére. Az agy fejlődése révén tudta az ember uralma alá hajtani a természetet.

 

2. Az őskőkor

Az ember csak a munka révén emelkedhetett ki az állatvilágból. Minden más élőlénytől megkülönböztető vonása az, hogy munkát végez és eszközöket készít. Az állatok munkaeszközei csupán alkalmi szerszámok, többségüket csak egyszer alkalmazzák és aztán mint felesleges tárgyat eldobják. Ezzel szemben az ember eszközei legyenek azok bármilyen primitívek is, mindig tudatosan vannak kiválasztva, alakítva, arról nem is szólva, hogy az ember nem dobja el hanem gondosan megőrzi és tovább használja azokat.

Ahol tehát eszközkészítéssel, tűzhasználattal találkozunk, ott mindenütt jelen van az ember is. Ezért a világ bármely területén talált embermaradványokat nem csoportosítjuk külön embernemekre hanem egységesen a „fölegyenesedett ember” (homo erectus) fajtáinak tekinthetjük, amely 1-1,5 millió évig élt földünkön. Ezt követően mintegy  100 ezer évvel ezelőtt a németországi lelőhelyéről elnevezett Neander-völgyi ősember vette birtokába Afrikát, Europát és Ázsiát. Az emberré fejlődés legmagasabb lépcsőfokát a mintegy 30 ezer évvel ezelőtt megjelenő „értelmes ember” (homo sapiens) vagy franciaországi lelőhelyéről cromagnoninak elnevezett ember érte el. Az ember első eszközei a fákról letört dorongok vagy készen talált hegyesre tört kődarabok voltak. Később a követ az ember töréssel, hasítással, pattintással maga alakította a megfelelő formára. Az eszközeinek a fő anyagáról és elkészítésük módjáról nevezzük az emberiség történetének ezt a Kr.e. 3-2 millió – 12 ezer év közé eső korát pattintott vagy őskőkonak ( görögül paleolit kornak).

Az ősember fennmaradásának másik tényezője megélhetési módja volt. Míg a nagy emberszabású majmok növényevők, ellentétben az ember főleg húsevő volt. Az ember először vadászként és halászként talált magára, és emelkedett ki a természetet meghódító fajként. Kezdetben fából faragott és tűzben edzett, majd kőhegyű dárdákkal, később íjjal, nyillal vadásztak a férfiak nagyvadakra, szigonyszerű eszközökkel csónakokon halakra. Az asszonyok tevékenysége eközben a család táplálása, növények kisebb állati élelemfajták pl. tojások és rovarok gyűjtése állott. A nemek közti munkamegosztás mindennél jobban elősegítette a hordák és a szilárdabb közös őstől leszármazott nemzetségnek a fejlődését. Az őskor embere mindvégig zsákmányoló maradt és a zsákmányt egyenlőképpen osztották el.

 

3. A neolit kori forradalom:

A gabonamagvak termelése és háziállatok tenyésztése lehetővé tette nagy embercsoportoknak állandó településeken való együttélését. Ez a folyamat olyan jelentőségű, hogy forradalomnak (neolit kori forradalomnak) nevezzük. Mert nem csak technikát hanem a termelés egész rendszerét, ezen belül a termelő munkát végző ember tevékenységét és az emberek közti kapcsolatot is gyökeresen megváltoztatta. Ez emelte fel az embert a zsákmányoló életmódból a termelőgazdálkodás szintjére, létrehozva a földművelő és állattenyésztő társadalmak közt az első nagy társadalmi munkamegosztást.

A kőeszközök csiszolásáról nevezik a Kr.e. 6000-4000 közt virágzó újkőkort (neolit kort) másnéven csiszolt kőkornak, ellentétben a pattintott kőkorral. Megjelenik a fonás-szövés amely lehetővé tette a bőr ruha mellet a szövött ruha viselését is. A szövőszék függőleges állású alkotmány volt.

A másik kialakult mesterséget a fazekasmesterséget az újfajta növényi és állati táplálékok hívták elő, amelyeket csak főzve vagy sütve lehetett fogyasztani. Szükség volt tehát tűzálló edények készítésére amelyek már alkalmasak voltak élelmiszer tárolására is. Ezeket az edényeket asszonyok készítették meggyúrt agyagból hurkákat sodorva és ezeket csavarmenetesen egymás fölé tekerték, közben az alapul szolgáló gyékényszőnyeget forgatva. A nemzetségi szervezet a rokonságra alapozott közösség továbbra is fennáll. A föld rendszerint a nemzetségek tulajdonában van. Közösen művelik a földet. A földművelés jobbára ásóbottal és kapával művelik és női munkának számít.

A nők gazdasági szerepe ezért igen jelentős, rokonságot is női ágon tartják számon vagyis az anyajogú rendszer (matriarchátus) uralkodik. Az újkőkorban felgyorsul a fejlődés, az újabb változások elsősorban a földműveléshez és az állattenyésztéshez kapcsolódnak és a termékeny félhold területéről indulnak el.

Minthogy ez az egész terület viszonylag száraz ezért nagy folyamok mentén kialakul az öntözéses gazdálkodás, mert gazdag termés csak ezeken a területeken volt várható. Az öntözőcsatornák ásása és a vízelosztás ellenőrzése olyan hatalmat ad a társadalom kezébe ami sehol másutt nem található. Az állattenyésztés is további fontos változásokat indít el. A háziállatok nem csak húst, tejet, gyapjút szolgáltatnak az embernek, hanem munkája nagy részét is átveszi. A kapának az új változatát az ekét már ökrökkel vontatták. A nők kertművelését a férfiak szántóföldi termelése váltja fel. Az állatok alkalmazása a szállítást is átalakította feltalálják a kereket. A mezőgazdaság és a közlekedés fejlődése vetette meg az alapját a civilizáció kialakulásának és a fémek felfedezésének. A fémek őshazája szintén a Közel-Kelet volt ahol a gabonáé és a háziállatoké.

Kr.e. V-IV. évezred folyamán az ember megismeri a termésállapotban is előforduló rezet, aranyat, ezüstöt, ólmot és az ónt illetve a réznek az ónnal való 9:1 ötvözetét a bronzot. Kialakul a fémművesség az első önálló szakma. A kézművességnek a mezőgazdaságtól való elválásával megszületik a második nagy munkamegosztás. A fémművesek felhagynak a közvetlen élelmiszer termeléssel és cserére, eladásra termelnek. Az újkőkor különösen a fémkor felgyorsuló fejlődése előidézi a nemzetségi társadalom felbomlását.

A nagyobb munkateljesítményt elősegítő fémeszközök valamint eke és a kocsi használatával a nemzetség kisebb gazdálkodó egységekre bomlik fel. Kialakul a nagycsalád amely a nagyszülőket, szülőket és gyerekeket öleli fel. A nagycsalád apajogú (patriarchális) lesz, hiszen a fémkorszak minden technikai fejlődése a férfiakhoz kapcsolódik és a férfiak gazdasági helyzetét erősíti. Megjelenik a magántulajdon ami magában foglalja az ékszert, ruhát,  fegyvert, szerszámot, földet, nyájat, bányát sőt az emberekre is kiterjed. A háborúkban levert ellenséget rabszolgaságra kényszerítik. A gazdagabb tekintélyesebb családfőkből kialakul a fegyveres arisztokrácia. Ezek rendelkeznek bronzfegyverekkel. Bronzfegyverek fölényt jelentenek a kőfegyverekkel szemben. A tulajdonaikat képező fémfeldolgozóikat, érclelőhelyeiket apáról fiúra örökíthetik. Védik a tulajdonaikat és igyekeznek másokét megszerezni. Így állandósulnak a háborúk.

A fegyveres arisztokráciához csatlakozik a papi arisztokrácia  és így a közösség életét a termelést, harcot, városépítést irányító tisztviselőkké teszi őket. A társadalom közrendű tagjai és a leigázott tagjai függő helyzetbe kerülnek az előkelőktől.  A társadalom peremén feltűnik a szakadatlan háborúskodás legértékesebb zsákmánya a rabszolga. Az ősközösségi társadalom különböző érdekű és vagyoni helyzetű rétegekre szakad.

 

4. Az őskor műveltsége

Az őskori ember művelődését az a törekvés határozta meg, hogy létfenntartása érdekében úrrá legyen a természeti erőkön. Ehhez szükséges ismereteknek és eszközöknek azonban nem volt a birtokában. Ezért számára adott ésszerű cselekvési lehetőségeket megtoldja egy pótlólagos, kiegészítő cselekvéssel. A vadászatra való felkészülést kiegészítette a vadászat eredményének előre való megfestésével. A rajznak festménynek varázserőt tulajdonított. Úgy gondolta ha lerajzolja a félelmetes bölényt, ezzel már szinte hatalmába is kerítette. Az ilyen mágiának pozitív hatása volt. A közös szertartás élménye összeforrasztotta a közösséget, biztonságérzetet adott neki, segített legyőzni benne a félelmet és ennyiben valóban hozzájárult a vadászat sikeréhez. A sikerélmény a szertartás megismétlésére, formáinak rögzítésére ösztönözte.

Kialakultak a vallások. Felvetődött az ember eredetének a kérdése a nemzetség, a törzs eredetének a formájában. Az ember ekkor még egynek érezte magát a természettel, a nemzetséget a totemnek nevezett állattól, növénytől származtatta magát. Valószínűleg a totemállat a nemzetség fő tápláléka volt. Később, hogy ki ne pusztuljon, vadászatát megtiltották és csak ünnepségek alkalmával fogyasztották. Olyan is előfordult, hogy a totemállatot továbbra is elejtették de elcserélték más nemzetségek totemállataira. Ezekből a totemeket cserélő nemzetségekből alakultak ki a törzsek. A totemből tabu lett, még megnevezni sem volt szabad, majd idővel a tabu alá vett állat az illető közösség jelképévé lett.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Kinetikus gázelmélet

Kinetikus gázelmélet   A kinetikus gázelmélettel értelmezni tudjuk a gázok...

Close