A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az amerikai polgári forradalom

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
6011
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-18 Küldd tovább
  Letöltés

Az amerikai polgári forradalom

Az USA létrejötte

Az 1774-83. között zajló függetlenségi háború során jött létre. Területe Angliától, Franciaországtól, Spanyolországtól, Oroszországtól, Mexikótól átengedett, átadott, vásárolt, vagy háborúval szerzett föld. Az 1830-ban kötött Missouri-egyezmény értelmében a 36. szélességi foktól délre engedélyezik a rabszolgatartást.


Észak és Dél eltérő fejlődése

Az Egyesült Államok atlanti partvid­ékén, Angliával szinte egy időben, végbement az ipari forra­dalom. 1860-ra – a világtermelés 15%-ával – az USA már a negyedik ipari hatalom. A hajóépítés és a könnyűipar mellett kiemelkedő helyet foglalt el a mezőgazdasági termelőeszközöket előállító iparág. Északon ugyanis a fejlődés egyik lendítője a szabad föld, a virágzó farmergazdálkodás volt. Amerika gyors fejlődését legjobban a vasútvonalak hosszának növekedése szemlélteti. A vasút kapcsolta be a távoli földeket a világpiac vérkeringésébe. A vasút civilizálta a „vadnyugatot”, a vasút hozta a kivándorlók tömegeit. A lefektetett sínek hossza 1870-ben elérte az 50 ezer mérföldet. Ez nagyjából annyi, mint Európa összes országának vasútja. Az amerikai Délen az ültetvényes gazdálkodás vált uralkodóvá. Az ültetvényeken Afrikából behurcolt néger rabszolgák dolgoztak. A megtermelt nyersanyag – első helyen a gyapot állt – főként az európai gazdaságot táplálta.

A társadalom szerkezete – szemben Észak demokratikus hagyományaival – rendkívül ellentmondásos volt. A törvény egyenlőnek mondta a gazdagot és a szegényt, és a rabszolgatartók, mint tőkés vállalkozók, liberális elveket hirdettek, de az ültetvényes arisztokrácia tekintélyét az ún. „szegény fehérek” milliói nem vonhatták kétségbe. A vagyontárgyként kezelt rabszolgáktól pedig a legelemibb személyiségi jogokat is megtagadták.

Az újkori rabszolgaságot a spanyol és a portugál gyarmatosítók honosították meg Észak- és Dél-Amerikában, de az élelemtermelő rabszolgaültetvény a XVIII-XIX. század fordulóján már nem volt kifizetődő. A lassú elhalás Iett volna a sorsa az Egyesült Államokban is. Erre számítottak az „alapító atyák”, az amerikai alkotmány alkotói, amikor a rabszolgaságot végül – a nemzeti egység megőrzése érdekében – nem törölték el. Egy váratlan fordulat, az ipari forradalom által keltett gyapotéhség azonban új lendületet adott a rabszolgamunkára alapozott ültetvényes gazdálkodásnak.

A szabad munkaerő és a szabad föld az iparosodott északon, más-más okból, de munkásnak, tőkésnek egyaránt érdekében állt. (Az USA-ban nagy volt a munkaerőhiány.) A déliek viszont, akik rablógazdálkodást folytattak, arra törekedtek, hogy a rabszolgatartást mind újabb területekre kiterjesszék, és kimerült földjeikről a rabszolgákat oda telepítsék.

Az ültetvények a tőkés világpiacra termeltek – de nem a nemzeti piacra. szabadkereskedelem hívei voltak, míg az északiak vámokkal akarták iparukat a brit versenytől megvédeni. Észak erős államhatalmat akart, hogy a Csendes-óc­eánon megnyíló gazdasági és hatalmi lehetőségeket kiaknázhassa. Az ültet­vényesek azt szerették volna, ha az egyes államok függetlensége nő.


 

Észak és Dél ellentétének kiéleződése

A politikai szenvedélye­ket egy-egy államnak az Unióba való fölvétele kavarta föl: enge­délyezzék-e az új államban a rabszolgaságot vagy sem. Kansas fölvételekor (1854) az ellentétek már fegyveres harccá fajultak. A déli államok, tudván, hogy a bevándorlás Északot erősíti, az Unióból való kilépést fontolgatták. Az ellentétek a pártviszonyokat is meghatározták. A hagyom­ányos két párt közül a Demokrata párt – miután a radikális elemek kiváltak – a déli érdekek szószólója lett. A liberális párt romjain létrejött Köztársasági párt viszont a farmerek és a gyár­iparosok gyűjtőmedencéjévé vált. Programjába vette a rabszolga­ság korlátozását, és a telepesek ingyen földhöz juttatását. A köztársaságiak demokrata szárnya már ekkor a rabszolga­ság eltörlését követelte. Ezért harcolt számos egyházi és világi szervezet, emberbarát és forradalmár. A rabszolgaság eltörléséért folytatott harc legendás hőse és mártírja volt John Brown, aki már a kansasi polgárháborúban kitűnt. Néhány elszánt emberrel fölkelést akart kirobbantani, de vereséget szenvedett, és halálra ítélték (1859). Másfél év múlva farmerek és munkások ezrei a „John Brown testé”-t énekelve mentek a harctérre.


A polgárháború (1861-65)

1860-ban a köztársaságpárti Lincolnt választot­ták az Egyesült Államok elnökévé. Válaszul 11 déli állam kilépett az Unióból, és új konföderációt (laza államszövetséget) alakítottak­. Lincoln az elszakadt államokat lázadóknak nyilvánította. Kitört a polgárháború. A gazdasági és a népességi túlsúly az északiak oldalán volt. 22 millió lakos, csaknem valamennyi ipari üzem, szemben a Dél kb. 9,5 millió lakosával (ebből 3,5 millió néger). A háború mégis látványos déli sikerekkel kezdődött Lee tábornok vezetésével. Régóta készültek a háborúra, és a hivatásos tisztikar nagyrészt az ültetvényes arisz­tokrácia fiaiból került ki. Az északiaknak harc közben kellett megszervezniük a hadsereget. Jelentős szerepet játszottak az európai származású, a 48-as forradalmakban iskolázott tisztek. Legalább 1500 volt 48-49-es magyar honvéd harcolt például, többnyire rangban, az Unió hadseregében. Fél tucat lett tábornok. Asbóth Sándor honvéd alezredes (Kossuth hadsegéde) és Stahel-Számvald Gyula honvéd hadnagy altábornagyi rendfokozatot ért el. A háborúban akkor következett be fordulat, mikor mind a politikában, mind a harcászatban radikális elveket érvényesítettek. ­1863-ban Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli fölszabadítását a lázadó államok területén. Törvénybe iktatták, hogy a farmerek (115 holdig) ingyen földet igényelhetnek a megnyitott nyugati területeken. Munkás- és farmerezredek alakultak, amelyek maguk válasz­tották parancsnokaikat. Új, tehetséges vezérek tűntek föl, mint Grant és Sherman tábornokok. A négerek északra szöktek, és tömegesen a hadseregbe léptek. A déliek sorozatos vereségek után letették a fegyvert. Öt nappal később a rabszolgatartók gyilkosa halálra sebezte Lincolnt.

Az amerikai államok közötti háború egy második amerikai forradalommá fejlődött. Ez a forradalom fölszámolta a rabszolgatartást (most már az Egyesült Államok egész területén). Mivel a déli vezető réteg vagyona – voltaképpen tőkéje – nagyrészt rabszolgákból állt, a rabszolgák fölszabadítása a tulajdon kisajátításával volt egyenlő.

A mezőgazdaságban uralkodóvá lett a szabad farmergazdaság. Egymással vetélkedő ellenséges államok helyett hatalmas, egységes nemzeti piac született, mely a vállalkozói gazdaság minden addiginál hatalmasabb növekedésének nyitott utat.

A résztvevő 4 millió emberből 1,5 millió halt meg, vagy vált nyomorékká. Végül megmarad az USA egysége, egységes nemzeti piac fejlődik ki, délen is elterjedtek a tőkés viszonyok. A polgárháború után megszilárdul a parlamenti demokrácia és az USA a XX.  századra politikailag is nagyhatalommá válik.

Azonban még sincs minden rendben: a győztes északiak töltik be a déli hivatalokat, a feketéket kiszorítják a választójogból, 1867-ben megjelenik a Ku-Klux-Klán, melynek célja a négerek megfélemlítése; délen 8 milliós „fekete zóna” alakul ki.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Árpád-kori Magyarország jellemzése

Államtípus: korai feudalizmus. Államforma: királyság Társadalom: XI-XII. sz. (III. Béla):...

Close