A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Tolsztoj pályaképe (Ivan Iljics halála)

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
10318
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-20 Küldd tovább
  Letöltés

Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828. szeptember 9-én, Jasznaja Poljanában született; grófi család negyedik gyereke. Másfél éves korában édesanyja meghalt. 1837-ben Moszkvába költöztek a gyermek taníttatása érdekében. Még ebben az évben meghalt az apja is.

Nagynénéi gondoskodtak róla. 16 évesen beiratkozott a kazanyi egyetemre. 47-ben visszatért Jasznaja Poljanába, mely az ő birtokába került. 49 elején Péterváron letette utolsó jogi vizsgáit, majd visszatért birtokára. 1851-ben a Kaukázusban hadapródként belépett a tüzérek közé. A kaukázusi hegylakók közötti élményei alapján született a Hadzsi Murat (1902).

A Gyermekkor (1852), Serdülőkor (54), Ifjúság (57) című műveivel az volt a célja, hogy megtalálja a Tolsztoj család boldogtalanságának az okait. 54-ben kinevezték zászlóssá, és a Krímbe vezénylik. Itteni háborús benyomásainak hatására keletkeztek a Szevasztopoli elbeszélések (55-56). 57-ben féléves külföldi út: Németország, Svájc, Franciaország. Hazatérve célja az, hogy átalakítsa a nép életét. Szülőfalujában iskolát alapított; ő tanította a történelmet. 62-ben feleségül vette Szofja Andrejevna Bersz-et, egy moszkvai orvos lányát, aki 16 évvel volt nála fiatalabb, s akitől összesen 15 gyereke született. 63-69 Háború és Béke, Anna Karenina (73-77), Feltámadás (89-99).

Magánéletében egyre terhesebbnek találja az előkelő, arisztokrata életformát; szakít eddigi életével; családjával ellentétbe kerül; a pravoszláv egyház kiközösíti. Azonosulni akart a néppel; 91-ben megszabadul tulajdonától; lemond a 81 után írt műveinek a kiadási jogáról. 1901-ben megbetegedett, Krímben állította helyre az egészségét. 80. születésnapján szülőfaluja valóságos zarándokhely lett. 1910 október 27-28-án éjjel felesége tudta nélkül elhagyta az otthonát. Megbetegedett; november 7-én meghalt.

1881-1886-ig írta az Ivan Iljics halála című kisregényt. A Feltámadás előzményének tekinthető; a fő mondanivaló itt is az, hogy hogyan kell, illetve, hogy hogyan nem szabad élni. Végigköveti a főhős egész életét, de csak az utolsó 3-4 hónapot mutatja be részletesen (kisregény). A korábbi életének bemutatására kétféle technikát alkalmaz: – nagy tömbökben áttekinti, nem mutat be konkrét eseményeket, hanem csak jellemzi azt az időszakot (nem a cselekményen van a hangsúly, hanem az eredményén, a reflexiókon); – konkrét tényeket közöl, nem ismerjük az események hátterét (csak az a lényeg, hogy előbbre jutott, a módja, a cselekmény nem fontos); ezzel mintegy hitelesíteni akar, valamint jellemezni (pl. a társadalom berendezkedését). Előélete tömörítve előadott, azt tárgyalja, hogy milyenné fejlődött. A betegséget írja le részletesen, ezzel az a célja, hogy bemutassa, milyen a társadalom, és milyenné alakította Ivan Iljicset. Megvilágítja azt például, hogy milyen az, ha valakit szeretnek (“Valamennyien szerették..”) Örülnek, ha meghal, mert akkor őket előléptetik, és azért is, mert nem ők haltak meg. Az emberek gondolata az önérdek körül forog. A szeretet csak az önzés egy része. Az önzést természetes tulajdonságnak veszi (“örülök, hogy ő halt meg és nem én”). Az özvegy is azon spekulál, hogy hogyan kaphatna minél többet. Amikor megházasodik, akkor az író azt járja körül, hogy mi a szerelem: ami hasznos és illendő. A világ csak az érdekre irányul. Férj és feleség között bonyolult lélektant ábrázol. A beteg mindenben és mindenkiben hibát lát, mert a betegsége tőle független, nem bír vele. A baját átteszi a feleségére: ő a hibás mindenért (projekció). A bűnbakból tényleg bűnös lesz.

Már nem a társadalmat akarja bemutatni, hanem ezeket a finom lélektani folyamatokat. Itt a lélektan bemutatása nem eszköz, hanem cél. Ez a lélektani regény. Ember és ember kapcsolatát mutatja így be, és nem a társadalommal való kapcsolatát (ez Tolsztoj újítása). A feleség elhitette magával, hogy a betegség oka maga a beteg, és ezért nem érdemli meg a részvétet. Így kényelmesebb neki, nem kell együtt éreznie vele. (Felületes világ, képmutató világ.) Mikor a felesége állapotos, akkor Ivan Iljics úgy viszonyul hozzá, mint ahogyan majd a felesége fog hozzá a betegsége alatt. A baleset (leesik a hágcsóról) megtörténte után még próbálja elhárítani, majd amikor a baj kezd kibontakozni, akkor el akarja hitetni magával, hogy nincs semmi baja: nem néz vele szembe, akkor el fog múlni (eddigi élete során is ezt tette). Amikor ráébred, hogy haldoklik, akkor kell szembenéznie azzal a ténnyel, hogy ami az emberre általánosan érvényes, az érvényes rá is. Ezután már a tárgyaláson is sokat hibázik, mert saját belső világára figyel. Csak Geraszim sajnálja, aki úgy jelenik meg, mint az eddigi életének az ellentéte. Ekkor rájön, hogy rossz irányba fordult, és a szolgától kell példát venni. Rájön, hogy nem az az érték, amit ő eddig annak tartott, hanem a szeretet. Rájön, hogy amit ekkor ő kapott, azt régebben ő is adta másoknak. Ez a ráébredés a lélektani oldala a regénynek. Annyiban társadalmi regény, hogy ez általában így szokott lenni.

A lélektani regény nagyon jellemző fogása a mikroelemzés: jelentéktelen eseményekből következtetünk a fontos lélektani dolgokra (fellöki a szekrényt – harcolni akar a halállal). Belső monológ: a szereplők belső, kimondatlan gondolatainak a leírása. Az író úgy akar fogalmazni, hogy a gondolatok megfogalmazása előtti állapotot utánozza (tőmondatok, hiányzó állítmányok, lazább mondatszerkezet). Ezzel érzékelteti a zavarodott lelkiállapotot. Az álmodás átképzeléses előadás (szabad függőbeszéd): az író mondja, de a hős szemszögéből, belülről nézve. Átmenet a szerzői szöveg és a belső monológ között. Az olvasót is sokkal nagyobb azonosulásra készteti. Így jön létre a modern lélektani regény.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Gogol pályaképe (A köpönyeg)

Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1808. április 1-jén született Szorocsinciben, ukrán kisnemesi...

Close