A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Katona József: Bánk bán elemzés

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
8563
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-16 Küldd tovább
  Letöltés

Bánk bán:

A mű keletkezésének körülményei


A Bánk bán 1815-ös első változata szinte csak forrása a végleges alkotásnak. A Kolozsvárott 1814-18 között Döbrentei Gábor szerkesztésével működő Erdélyi Múzeum első számában jelent meg az a pályázat, mely eredeti színmű írásáért magas jutalmat ígért. Katona első változatának kézirata csak véletlenül került elő a XX. században, s így mód nyílt a végleges szöveggel való összehasonlításra. Az “első kidolgozás”-ban mind a cselekményben, mind egyes drámai szituációkban jelentősek az eltérések. Egyes szereplők más néven szerepelnek (Melinda – Ádelájd), a királyné egyértelműen ártatlan öccse csábítási akciójában, a dráma e változata sokkal inkább megfelel a korában népszerű végzet-drámák típusának.

A szöveg végleges változatának megírására Katonát leginkább Bárány Boldizsár (1791-1860) Rostá-ja, a Bánk bánról írt recenziója, késztette (1817). Bárány, aki maga is írt drámai műveket, részletes bírálatot írt, pontokba szedve észrevételeit. Katona nagyon komolyan vette e bírálatot, de maga is készült a szöveg átdolgozására (az eredeti szöveg több, mint 2500 sorából csak 344 maradt meg). Erre ösztönözték általa újabban megismert művek, történeti források is. Érdekes körülmény, hogy a folyóirat 1818-as utolsó számában megjelent pályázati értékelés (mely Katona művét nem is említette) nem befolyásolta döntését, mert nem ismerte. A végleges szövegváltozattal 1819 májusára készült el, s a tervek szerint ősszel a pesti színház be is mutatta volna. A cenzúra azonban megakadályozta a bemutatást, csak a kiadáshoz járult hozzá. Ennek oka lehetett az is, hogy a magyar színtársulat 1818-ban országszerte jelentős sikereket ért el eredeti magyar művekkel (Kisfaludy Károly vígjátékaival, illetve Esküvés és Ilka című drámáival). A végleges szövegbe Katona általa ismert, fordított német drámákból is átvesz, ez az átvétel azonban a mű eredetiségén mit sem változtat, inkább érdekessége az alkotásnak. A második kidolgozásra jellemző a pontosítás is, Katona a megismert forrásművek alapján pontosítja például a cselekmény időpontját.

Kompozíció és cselekmény

A tragédia egy előversengésből (expozíció) és öt szakaszból (felvonás) áll, tehát klasszikus felépítésű dráma. Ugyanakkor a mű konfliktusrendszere, dramaturgiai sajátosságai nem mindenben felelnek meg a klasszikus sémának. A Bánk bán konfliktusos dráma, de konfliktusa többszintű.

A társadalmi konfliktus két szintje az idegen érdekek elleni összeesküvés, illetve a szenvedő nép és az uralkodó réteg szembenállása. A konfliktus harmadik szintje is erőteljes, kidolgozott és – részben – az előzőekkel össze is fonódik: a szerelmi szál. Az ötödik szakasz azonban kiegészíti, újabb szintre emeli a konfliktusokat. Ennek középpontjában az uralkodó áll, akinek hagyományosan a megoldást “kéne hoznia”, de ehelyett a főszereplőhöz hasonló tragikus alakká lesz.

A mű mindhárom konfliktusának középpontjában a főszereplő áll, minden szál, mellékkonfliktus hozzá kapcsolódik. Konfliktusba kerülésének módja sajátos, szinte “belecsöppen”, nem ő a kezdeményező, s nem ő a célpont. Hogy célponttá lehessen, hogy kénytelen legyen cselekedni, azt a szerelmi szál és a társadalmi konfliktus összekapcsolása eredményezi. A szerző kiváló leleménye, hogy az összeesküvők Melinda nevét választják jelszavuknak. Talán túlzottan is sok szerepe van a tragédiában az információ hiányának és a félreértéseknek, elhallásoknak. A címszereplő nemcsak azt nem érti, értheti, hogy miért épp felesége neve a jelszó, félreérti Melinda és Gertrúd viselkedését is. A többi szereplő, mintha ismerné Bánk “szórakozottságát”, ki is használja ennek lehetőségeit. A cselekménybonyolítás lényege a tragikus hős “helyzetbe hozása”, cselekvésre késztetése. Ennek eszközei a véletlenek mellett a “békételenek” igaza, Bánk saját tapasztalatai (országjáró körútja, Tiborc) és a lelepleződő cselszövés (csábítás; Bíberach). A cselekmény menetében bizonyos egyensúlytalanságok figyelhetők meg:

Az előversengés a tragédia szerelmi dráma jellegét előlegezi. Az első szakaszban – Moliere Tartuffe című művéhez hasonlóan – rengeteg esemény zajlik le, majd minden szereplő megjelenik a színpadon, s minden konfliktus-szál problémái felvetődnek, tehát az első felvonás nemcsak bevezető, előkészítő funkciójú. A befogadó számára is nehéz feldolgozni a számtalan információt, érthető, hogy a főszereplő is kétségekkel gyötrődik. A főhős tragikus hőssé válásában azonban ezek a kétségek, a “bizonytalanná válás” az első fázis.

A második szakasz az összeesküvés-szál folytatása, melyet “megzavar” Bíberach megjelenése (szerelmi szál, a csábítás). A szerelmi szál újbóli – immáron tényszerű – megjelenése először készteti Bánkot cselekvésre (Melinda megmentésére indul), ugyanakkor háttérbe szorítja, elhomályosítja a társadalmi konfliktus kérdéseit.

A harmadik felvonás eseményeinek szerepe a késleltetés. A féltékeny Bánk ismét elbizonytalanodik, mert Melinda összefüggéstelen szavai, összeomlása nem teszi lehetővé az igazság kiderítését. “Ráadásul” Tiborc ismét megjelenik, s a lesújtott férfit újólag – de egy újabb nézőpontból – társadalmi funkciójára figyelmezteti. Tiborc “panasza” kulcsfontosságú jelenete a drámának. Az alkotói koncepció itt érvényesül a legtisztábban. Bánk a lázadozó főurakat csendesíteni igyekezett, az ő vádjaikban méltán feltételezte az idegenekkel szembeni féltékenységet, politikai-hatalmi érdekeket. Tiborc azonban a nép, a védtelen, kiszolgáltatott nép szimbolikus alakja. Bánkot arra döbbenti rá, hogy státusza – hisz ő a királyt helyettesítő személy (nádor) – azt követeli tole, hogy személyes érdekeit rendelje alá a közösség (az ország, a nép) érdekeinek. Mellékszálként kapcsolódik a cselekményhez a harmadik szakaszban Ottó és Bíberach jelenete (dialóguk végén Ottó orvul leszúrja a titkait ismerő lovagot), a haldokló Bíberach szavai előre utalnak.

A negyedik szakasz a drámai hagyományoknak megfelelően a krízis. Ugyanakkor e felvonásban is vannak késleltető események, melyek előkészítik, fokozva a feszültséget az összeütközést. A királyné, aki eddig csak néhány jelenetben volt jelen, s pontosan nem lehetett eldönteni, hogy mi a szerepe a különböző szálakban, most mindvégig jelen van, ez az “ő felvonása”. A mű eddigi eseményeiben jelleméből csak a szigor, az alattvalókkal szembeni fensőbbsége nyilvánult meg. A tetőpont-jelenetig jelleme tovább árnyalódik, ellenszenvessé, zsarnokivá válik. Bánk, szinte az utolsó pillanatig tisztelettel beszél vele, végül azonban megöli. A gyilkosság hirtelen következik be, a személyében megalázott főhős a rá támadó királynét dühében öli meg. Bánk késlekedése, bizonytalansága végletesen változik meg ebben a helyzetben. Tragikumának ez is fontos momentuma.

A tragédia legvitatottabb felvonása az ötödik szakasz. A Bánk bán-elemzők és értelmezők (pl. Gyulai Pál, Arany János, Németh László, Kerényi Ferenc, Nagy Péter, Illyés Gyula, Pándi Pál) szinte mindegyike megállapítja, hogy dramaturgiai szempontból ez a mű legvitathatóbb része. Az egymásba fonódó konfliktus-szálak már eddig is bonyolulttá tették a cselekményt, sokak szerint felesleges az új konfliktusszint (Endre király) beépítése. Látni kell azonban, hogy Katona szándéka nem egyszerűen a “jó, igazságtevő uralkodó” konvencionális, megoldást hozó szerepének megvalósítása. A király szerepének koncepcionális funkciói vannak, mind az eszmei üzenet, mind a cselekmény szintjén. Egyrészt Endre ugyanúgy kerül az események középpontjába, mint Bánk, másrészt az őt ért veszteség (szeretett hitvese elvesztése) tragikus is. A negyedik felvonásban csak a szerzői utasításban szereplő levél tartalma sajátos helyzetet teremt. Endre számára is világossá válik Bánk igaza, Gertrudis bűnössége (visszamenőleges negatív minősítés), megbocsát Bánknak, s csak a királyi hatalom elleni lázadót, Petúrt bünteti meg. A tragédia tablószerű záró képe – a gyermekei mellett térdelő uralkodó – a nemzete jövőjéért aggódó politikust ábrázolja.

Különös a tragédia címszereplője, Bánk sorsának alakulása. A tragikus végkifejlet után nem a “nagyszerű halál” az osztályrésze, hanem az összeomlás, a súlyos terhekkel megnehezült, értelmetlenné vált, elviselhetetlen élet.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (10)


Ezt olvastad már?
Katona József élete

Katona József (1791-1830) Kecskeméten született, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában,...

Close