A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A filozófia iránti igény és a filozófia által célba vett fogalmi problémák

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
1204
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-29 Küldd tovább
  Letöltés

Mivel filozófiai kérdések minden megismerési problémával kapcsolatban felvethetőek, muszáj valamilyen módon rendet tennünk a filozófiai problémák között. Ennek egyik módja az, ha rámutatunk, a filozófiai kérdésfeltevés mindig a filozófia iránti igényből ered. A filozófia iránti igénynek több változata is van, de érdemes legalább három változatot világosan elkülöníteni.

Először is, az ember gyakran küzd egyfajta ‘világhiánnyal’: nem tudja, hol a helye a világban, van-e valami ‘értelme’ a létezésének. A filozófiát művelhetjük azért, hogy a belőle nyert bölcsességet ennek a világhiánynak a gyógyírjaként használjuk. Könnyű belátni, hogy ez hogyan kapcsolódik a reflexív észhasználat imént vázolt problematikájához. Amikor ugyanis világhiánnyal küzdünk, a problémánk nem az, hogy nem tudunk eleget, hanem az, hogy nem világos, mi az értelme annak, amit tudunk, illetve teszünk.

Ez azt követeli tőlünk, hogy egy olyan rendbe illesszük a világra és önmagunkra vonatkozó ismereteinket, amelynek fényében a törekvéseink nem tűnnek majd értelmetlennek. Fontos látni, hogy az ilyen céllal művelt filozófia kifejezetten rivalizál (vagy éppen összefonódik) a vallásos tudattal. Elvégre a vallások, illetve a vallási világmagyarázatok maguk arra irányulnak, hogy feltárják azt az átfogóbb rendet, amelybe az emberi törekvések illeszkednek, és maguk is gyakran állítják a középpontba a világhiány élményét. A filozófiai gondolkodásnak tehát vannak olyan formái, amelyek felvetik a vallási és a filozófiai gondolkodás közötti határvonal problematikáját is.

Másodszor, vannak olyan emberi tevékenységek, emberi gyakorlatok, amelyek olyan tudást feltételeznek, illetve olyan tudást halmoznak fel, amelyet a ‘köznapi gondolkodás’ bejáratott fogalmaival és mintáival nem lehet megfelelően kezelni. Csak úgy nőhetünk fel ezeknek az ismereteknek a szintjére, ha jelentősen továbbfejlesztjük fogalmi képességeinket, ha képessé válunk bonyolultabb gondolatok megértésére és kifejezésére. Erre a legjobb példát a modern természettudomány bizonyos eredményei jelentik.

A modern kvantumfizika például azt feltételezi, hogy a világ atomi szintű építőkövei (mint az elektronok) bizonyos vonatkozásokban részecskeként, más vonatkozásokban hullámként viselkednek. Annak tisztázása, hogy ez mit jelent, hogyan is lehet elképzelni, és hogyan lehet a világra vonatkozó tapasztalatainkkal összhangba hozni, a köznapi gondolkodás számára megoldhatatlan feladat. Ilyenkor filozófiai problémaként vetődik fel az, hogy a fogalmi képességeinket a megfelelő szintre emeljük. A filozófia iránti igény tehát eredhet a tudományos fejlődés által felvetett kérdésekből is. Érdemes megjegyezni, hogy a filozófia történetére mindig is nagy hatást gyakorolt az, hogy a tudományos fejlődés miatt az emberek világra vonatkozó tudása és fogalmi képességei feszültségbe kerültek egymással. Emiatt vált a matematika (különösen a geometria) fontos ösztönzőjévé az antik görög filozófiának, vagy az újkori természettudomány (különösen a newtoni mechanika) fontos ösztönzőjévé az újkori filozófia fejlődésének.

 

Harmadszor, fogalmi feszültségeket nemcsak a tudományos gondolkodás, de a mindennapi kommunikáció is teremthet. A filozófia iránti igény eredhet abból is, hogy az emberek zavaros fogalmakat használnak, illetve ellentmondásos eszméket hangoztatnak. Az is előfordulhat, hogy a világ változása miatt elavulttá válik az a mód, ahogy a világról gondolkodunk. Ezek a problémák is lehetnek nyomasztóak, hiszen forrásaivá válhatnak mindenféle félreértésnek, értetlenségnek, valamint az emberek közötti együttműködés kudarcainak. Ezekből a problémákból is fakadhat igény a filozófiára. Az a filozófia, amely ezekkel a problémákkal foglalkozik, az emberek közötti kommunikáció hatékonyabbá tételéhez próbál hozzájárulni.

Érdemes leszögezni, hogy a jelen kurzus szemléletmódját a harmadik értelemben vett filozófiai igény határozza meg. Nem keressük a világhiány megoldását, és nem is a tudományos tudat előtt kövezzük ki az utat.

 

Érdemes talán valamivel világosabbá tenni, hogy miféle fogalmi problémákra is gondolunk, amikor azt mondjuk, a filozófia feladata bizonyos fogalmi problémák kezelése, a fogalmi képességeink fejlesztése.

Érdemes itt tenni egy előzetes megjegyzést. Bár szinte mindenkinek vannak tapasztalatai a fogalmi feszültségekről (arról, hogy a rendelkezésre álló fogalmainkkal nem vagyunk képesek pontosan kifejezni magunkat, vagy hogy azért nem értjük a beszélgetőpartnerünket, mert nem látjuk azokat a fogalmi összefüggéseket, amelyekre az érvelése támaszkodik), az emberek ezeket a feszültségeket többnyire nem a filozófia segítségével próbálják kezelni. A fogalmi feszültségek nem mindig szülnek filozófia iránti igényt. Jóval elterjedtebbek a probléma kezelésének más módjai. Például az, hogy akivel értetlenül állunk szemben, arra nem figyelünk oda, vagy akár el is hallgattatjuk. Vagy az, hogy belenyugszunk a kölcsönös értetlenségbe (mondván, úgysem tehetünk semmit). Vagy az, hogy csak azokkal kommunikálunk, akikkel könnyen megértjük magunkat (nem törődve azzal, hogy ez talán annak köszönhető, hogy közösek az előítéleteink, ugyanazok a gondolkodási hibáink). Vagy az, hogy csak az egyszerű, bejáratott dolgokról kommunikálunk, amelyek nem gerjesztenek vitákat és félreértéseket.

A filozófiai gondolkodásmód úgy is felfogható, mint ami abból ered, hogy az efféle ‘technikákat’ (legalább alkalmanként) tudatosan elvetjük. Visszautasítjuk az egyet nem értés erőszakos elnyomását, de azt is, hogy beletörődjünk a kölcsönös értetlenségbe. A filozófia abban a hitben gyökerezik, hogy lehet tenni a jobb megértésért, a fogalmi problémáinkat (a fogalmaink hiányosságait, a gondolkodásunkban rejlő ellentmondásokat) legalább részben azonosíthatjuk, és legalább részben megszabadulhatunk tőlük. A filozófia bátran felvállalja a kommunikáció határhelyzeteit, vagyis a nehezen kezelhető, erősen vitatott kérdéseket, és próbálja felmérni, hogy milyen feltételekkel tudnánk ezekről is értelmesen beszélni egymással. Felméri, hogy ebben mit segíthet az ész önkritikus használata.

Lássuk most a filozófiai szempontból releváns fogalmi problémák néhány változatát. Érdemes elsőként azt említeni, hogy alkalmanként rájövünk, hogy fogalmaink félreértéseket szülő kétértelműséget rejtenek magukban. Ilyenkor a megoldást az jelenti, ha olyan fogalmi megkülönböztetéseket vezetünk be, amelyek felszámolják ezt a kétértelműséget. A filozófia születésének egészen korai korszakára visszanyúló és szemléletes példát nyújt erre az antik költő, Hésziodosz felfedezése, mely szerint az erisz (viszály), amit hajlamosak vagyunk magától értetődően rossz dolognak tekinteni, valójában nemcsak rossz dolog lehet.

Ahhoz, hogy ezt a felismerést érvényesítsük, egyfajta ‘fogalomhasítást’ kell végrehajtanunk: meg kell különböztetnünk a pozitív értelemben vett eriszt, amely a versengésben (például a sportpályán) nyilvánul meg, és hozzájárul az erények kifejlődéséhez, illetve a negatív értelemben vett eriszt, amely pusztító erőként nyilvánul meg az emberi világban (például háborúkat robbant ki). Ha pedig olyan példát keresünk, amely közelebb áll a mi világunkhoz, utalhatunk arra a felismerésre is, hogy a kötelesség fogalmát többértelműen használjuk. Ha egyfajta fogalomhasítással megkülönböztetjük a jogi és az erkölcsi kötelességeket, sokkal világosabban látunk majd egy sor élethelyzetet. Mert az erkölcsi és a jogi kötelességek egybemosása komoly félreértések forrása lehet.

A fogalmi problémák egy másik változata nyilvánul abban, amit (Ronald Dworkin nyomán) ‘teoretikus egyet nem értésnek’ nevezhetünk. Az egyet nem értés az emberek között gyakran banális és filozófiai szempontból érdektelen okokra vezethető vissza. Például arra, hogy a vitázók egyike vagy mindegyike tájékozatlan az adott kérdésben: nincs tisztában bizonyos tényekkel. Az ilyen egyet nem értést könnyen fel lehet oldani azzal, hogy megállapítjuk a vonatkozó tényeket. Máskor azonban a problémának mélyebbek a gyökerei. Arra kell rájönnünk, hogy az egyet nem értés abból fakad, hogy más értelemben használjuk a fogalmakat, amelyeket egy adott helyzet leírására használunk, vagy más fogalmakkal tartjuk megfelelően leírhatónak a vitás helyzetet, vagy hogy mást gondolunk arról, hogy az adott összefüggésben mi tehetné igazzá az állításainkat. Ekkor kerülünk szembe teoretikus egyet nem értéssel.

Azok például, akik elkeseredetten vitatkoznak arról, hogy erkölcsileg elfogadható, jogilag pedig igazolható-e az abortusz, a lényeget illetően nem a tényekről vitatkoznak. Egyet nem értésük forrása inkább az, hogy némelyikük szerint a méhmagzat már az ember fogalma alá esik, mások szerint viszont még nem, vagy az, hogy máshol húznák meg a terhes nő teste feletti rendelkezési jogának határait. Az ilyen vitákat a legnehezebb eldönteni. Az ilyen vitákban kiváltképpen fontos, hogy pontosan értsük egymás fogalmi stratégiáit, valamint hogy tisztázzuk, érveink mit képesek igazolni, és mit nem.

A teoretikus egyet nem értés és kétértelműség kialakulása nyilvánvalóan szorosan összefügg azzal, hogy az általunk használt fogalmaknak csak egy részét tudjuk világosan azonosítható tapasztalatok alapján rögzíteni. (Vagyis nem minden fogalmunk empirikus fogalom.) Az olyan fogalmakat, mint az ‘igazságosság,’ az ‘érvényesség,’ a ‘felelősség,’ jórészt csak további beszéd révén, azaz további fogalmak segítségével tudjuk tisztázni. A nyelv bizonyos sajátosságai azonban megnehezítik ezt a tisztázást. A nyelvet sokan és sokféle célra használják.

Ezért különböző nyelvhasználati módok alakulhatnak ki az egyes fogalmakkal kapcsolatban, ráadásul bonyolult összefüggések jöhetnek létre a fogalom különböző használati módjai között. (A ‘törvény’ lehet természeti törvény, de erkölcsi törvény vagy jogi törvény is. Ezek nem ugyanazt jelentik, de nem is teljesen függetlenek egymástól.) Az is fontos, hogy a fogalmaknak jelentésének ‘története’ van: jelentésük idővel változik. Ez bizonytalanná teheti, hogy éppen mit tekinthetünk a fogalom aktuális jelentésének.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A filozófia területei, a filozófiai felfogások kategorizálása

Mielőtt továbblépnénk, érdemes feltérképezni a filozófia tudásterületét, hogy ki tudjuk...

Close