A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A felvilágosodás filozófiája. Mechanikus világkép. Enciklopédia

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
4875
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-29 Küldd tovább
  Letöltés

Racionalizmus- R. Descartes, Spinoza, Leibniz.  Empirizmus-J. Locke, G. Berkeley, D. Hume.

1. A  18. század Franciaországában az ország a forradalom felé sodródott

A feudális rendszer bírálatában, a tömegek eszmei, erkölcsi felkészítésében, az érlelődő forradalom szellemi előkészítésében a francia felvilágosodás képviselői vezető szerepet játszottak. A feudalizmus elleni egységfrontot az „Enciklopédia” nyitotta meg, amely Franciaország szinte minden jelentős tudósát és filozófusát munkatársának mondhatta, amely közölte és népszerűsítette az új filozófiai és politikai eszméket.

Ilyen eszme volt mindenekelőtt a racionalizmus. A feudalizmus rendszerét ésszerűtlennek minősítették, s vele szemben az ész világosságát, erejét, az új eszmét: a racionalizmust hirdették. Ésszerű társadalmat, politikai rendszert és jogrendet  akartak. A feudalizmus összefonódott az egyházzal, ebből kifolyólag feudalizmusellenességük egyházellenességgel párosult.  Racionalizálni akarták a vallást és a hitet. A vallás ne a kinyilatkoztatásra, hanem az ész következtetéseire alapozzon. Megjelent a deizmus, a racionális hit, amely szerint Isten a világon kívülálló teremtő, aki miután megteremtette a világot, s annak természettörvényeit, annak menetébe, fejlődésébe a továbbiakban már nem avatkozik bele.

A dogmákat (tantétel, hittétel) és a csodákat elutasították, az egyházat és a főpapságot kíméletlenül bírálták.

Egyesek ezen az úton az ateizmusig jutottak el, akik minden teremtőt tagadtak, a világot önmagából, az anyagból kiindulva magyarázták.

A francia felvilágosodás képviselői hitték, hogy lehetséges a társadalom ésszerű berendezése, hogy az emberek a helyes eszmék terjesztésével nevelhetők, s ez egy jobb, boldogabb világot eredményez. A francia felvilágosodás filozófiája antifeudális és antiklerikális jelleget hordozott.

Voltaire, Diderot, de különösen  Rousseau a közelgő forradalom előkészítése érdekében léptek fel. A francia

Felvilágosodás radikalizmusa a forradalom tudatos és nyílt vállalását jelentette.

I.Newton a kiemelkedő angol természettudós és matematikus megjelenteti a ’Mechanika’ című könyvet, amelyben megfogalmazza axiómáit, az égi és a földi mozgás és kölcsönhatás törvényeit.

Felerősödött a mechanikus gondolkodásmód, a mechanikus világszemlélet. Sorjáztak a metaforák, a hasonlatok: a világ olyan mint egy gép: anyagi testek, tárgyak összefüggő rendszere, amely a mechanika törvénye szerint mozog a térben és az időben.

2.A francia felvilágosodás első szakaszának képviselője Charles Louis Montesquie író, filozófus,

első írásában a ’Perzsa levelek’ –ben az a kérdést veti fel, hogy milyen kormányzat felel meg legjobba az ember természetének. Válasza szerint a demokratikus köztársaság. Montesquieu és az egész francia felvilágosodás legnagyobb dilemmája: a közvetlen demokrácia, a közérdek és a magánvállalkozás, a magánérdek kettőssége volt.

Erre a problémára „ A törvények szelleméről” című  művében ad választ, ahol az alkotmányos monarchiát javasolja, s egyben a hatalom hármas tagozódását: a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom megosztását, mert szerinte ez teszi lehetetlenné az önkényuralmat.

Úgy vélte, hogy a társadalmi bajok jó törvényhozással megszüntethetőek.   A történelemben okokat és törvényszerűségeket keresett.

3. A francia felvilágosodás egyik vezéregyénisége Francois- Marie Arouet Voltaire. Világnézete deista volt.

Newton fő művét a Mechanikát ő fordította le franciára, írásaiban Newton mechanikáját és filozófiáját népszerűsítette.

A világot egy műalkotásnak tekintette, s egy csodálatos órához hasonlította, amelyben minden  a helyén van, pontosan jár, ha jól van megszerkesztve és felhúzzák. Ha létezik a világ, akkor léteznie kell a világ  teremtőjének is. Isten tagadta a ’szabad akarat’ és a lélek

Halhatatlanságának gondolatát. Voltaire élesen fellépett a katolikus egyház ellen, de Isten létét nem vonta kétségbe. Úgy vélte, hogy a vallásos hitre, az istenfélelemre erkölcsi szempontból szükség van. Isten a filozófia leghasznosabb hipotézise a  világ.

Magyarázatának nélkülözhetetlen elve mert ő adta meg az első lökést a mozgó világnak, és Ő teremtette az anyagot, az anyag azon képességét, hogy gondolkodjék.

Híres regényében a ’Candide’- ban bemutatja a feudalizmus szörnyűségeit. A mű egy ’vitairat’ Leibniz felfogása ellen, amely szerint világunk a lehetséges világok legjobbika.

Voltaire írt, szerkesztett egy ’Filozófiai ABC’-t amelyben istenről, a lélekről, az emberi természetről, a társadalomról, a törvényről ,az erkölcsről , a szokásokról , a jellemről, a türelemről stb. elmélkedik.

4.A mechanikus materializmus legnagyobb képviselője, az ateizmus hirdetője Paul-Henri d’Holbach.

Fő műve: ’A természet rendszere’ címet viseli , melyet álnéven jelentetett meg. A szerző ebben összegzi a felvilágosodás korának természetszemléletét , erkölcsi felfogását és politikai nézeteit.

Kiindulópontja a világ anyagi egységének a gondolata :’A természet az a nagy mindenség, amin kívül semmi sem létezhet’

’Az anyag fogalmát a következőképpen adta meg’ az anyag mindaz , ami valamely módon érzékszerveinkre hat”.

Az anyag és a mozgás egységéről, állította, hogy a mozgás az anyag létezési módja. Az anyag és a mozgás egyaránt örök, temethetetlen és elpusztíthatatlan. Az a rend a természetben, amely csodálatra kényszeríti az embert, nem egyéb, mint a szükségszerű jelenségek egymásutánja. Isteni értelemről a természetben nem beszélhetünk, mert a természetnek nincsenek eszméi, nem lehetnek céljai, sem elhatározásai. D’Holbach az istenhitet az emberi tudatlanságból a gyengeségből és a félelemből származtatta. Nem ismerte el a testtől független lelki szubsztanciát :’a lélek része a testnek’Ez a mechanikus materialista felfogás. Természettörvény gondolata hatotta át, ami egy fatalisztikus társadalom-felfogást eredményezett.

D’ Holbach szerint az érdek természetes hajtóerő , csak arra kell vigyázni , hogy helyesen ismerjék fel az érdeket és okosan kövessék. Ő mondta ki először a polgári társadalom hármas jelszavát : ’szabadság  tulajdon és biztonság’. A társadalom célja a jólét biztosítása.

5. Az  értelmes egoizmus megfogalmazásához jut el  Claude Adrien Helvétius

„ A szellemről” című könyvében abból indul ki, hogy mindaz, ami  az emberi szellemben van, az érzékelésből származik. A szellemi különbségek az emberi szenvedélyektől függnek, amelyek megszabják az érzékelés erejét és irányát. A szenvedélyek mellett az embert érdekei mozgatják. Az érdek az a ’ hatalmas varázsló a földön. Aki minden lény szemében megváltoztatja az összes tárgyak formáját’ ’Az egyetlen érzés  önmagunk szeretete’.

Az egyéni érdekek különbözőség magyarázza meg az emberi vélemények különbözőségét.  Helvétius egyik legjelentősebb gondolata az, hogy az erkölcsi jelenségek is fizikai érzésekből erednek, mert az ember minden cselekedete mögött a fizikai élvezet keresése áll. A nevelés mindenhatóságát vallja ’ Az emberről, képességeiről és neveltetéséről’ című könyvében, amelyben kifejti, hogy a társadalmi bajok orvoslásának a gyógyírja a jó törvényhozás és a jó nevelési rendszer.

’ Ne tedd azt másnak, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek’, fel kell váltani egy új életelvvel, amely így szól:’ A közérdek a legfőbb törvény’.

6.A francia felvilágosodás központi alakja Denis Diderot volt, az ’Enciklopédia’ szerkesztője és irányítója, író, filozófus, esztéta.

Az enciklopédia cikkeit a korszak tudományának legkiválóbb képviselői írták, akik a tudomány eredményeit terjesztették és a felvilágosodás eszméit népszerűsítették.

A mű hatás nyomán terjedt el az ’enciklopédikus’ tudás fogalmának használata. Diderot egyik legfontosabb filozófiai műve a ’Gondolatok a természet értelmezéséről’ című, amelyben a fejlődés elmélete alapján fejtette ki a világegyetem anyagi egységének a gondolatát.

Diderot természetfelfogásában fontos szerepet játszott a transzformáció, a fajok átalakulásának a gondolata.

A fajok alakulását, változását végtelen folyamatnak tartotta.

A természeti jelenségek egységét hangsúlyozta? Az élettelen testek és az élők közötti átmenetet kémiai és fizikai változásokkal magyarázta.

A gondolkodást a legmagasabb rendű anyagi szervezet, az emberi agy végzi.

A ’Levél a vakokról’ című írásában egy vakon született embernek az esze, az értelme ugyanolyan, min a látó emberé. Ebből arra következtet, hogy az ember képzeteit és fogalmait egész organizmusával szerzi. Ugyanakkor a vak ember esztétikai, eszmei és morális világa lényegesen más, mint a látóé. Tehát sem a szenzualizmus ’mindenható’ érzékelése, sem a racionalizmus ’ velük született’ eszméi nem abszolútak, mindkét irányzat csak részigazságokat képvisel.

Mélyen hitt a tudományok és a civilizáció jótékony hatásában.

Magát a forradalmat az enciklopédisták közül csak Condorcet Márki érte meg, aki lelkesen részt is vett a forradalomban a burzsoá kormányzat idején, de a jakobinus diktatúrát ellenezte.

1.Jean Jacques Rousseau.

Csatlakozott az enciklopédisták köréhez és  vezető szerepet vállalt a francia forradalom előkészítésében, ő is a deizmus képviselői közé tartozott.

Rousseau szelleme azonban jelentősen különbözött a klasszikus francia felvilágosítók (Voltaire, Diderot) szellemétől, mert azok a racionalizmust képviselték, ő viszont a racionalizmust szentimentalizmussal elegyítette.

A szentimentalizmust Blaese Pascal alapozta meg, aki az érzelem és az intuíció szerepet hangsúlyozta. Szerinte Isten és az igazság megtalálásához nem a tapasztalat és nem az értelem vezet el, hanem az érzelem és az intiutív beleélés.

Pascal azt vallotta, hogy nem a szem, nem az agy, hanem  szív mondja meg az igazat és vezet el Istenhez. Végső soron: igaz, az amit annak érzünk.

Rousseau ezt azzal egészítette ki, hogy a szív érzelme a lelkiismeretben szólal meg, a lelkiismeret soha nem téved, a lelkiismeret nem csapja be az embert.

A civilizáció megrontotta az embert.

Rousseau egyik legjelentősebb műve ’ Az emberek közötti különbözőségek eredete’ Abból indul  ki, hogy az ősi természetes állapotban még nem volt társadalom: az  emberek magányosan éltek, primitív szükségleteik és a szükségletek kielégítése közötti arány tökéletes volt.

A magántulajdonnal megbomlott az egyenlőség, a társadalom szegényekre és gazdagokra oszlott.

Az emberekben ’bűnös vágyak’ alakultak ki: az irigység, az önzés. Az ősi erkölcsből erkölcstelenség lett.

Legforradalmibb műve a ’Társadalmi szerződés’ című munkája, amelynek alapgondolata az, hogy az uralom az emberek egymás közti megállapodásának eredménye, s elsőként fogalmazza meg a népszuverenitás elvét, a népnek azt a jogát , hogy fel is bonthatja a szerződést, ha nem a népakarat érvényesülését szolgálja.

Rousseau új társadalmi szerződést akart, amit a nép önmagával köt és nem az uralkodóval. Alapja a természetjogi felfogás: az ember soha nem mondhat le veleszületett jogairól egyenlőség, szabadság, stb.- a szerződés hivatott garantálni e jogok érvényesülését.

A népszuverenitás elve azt jelenti, hogy az uralkodó nem uralkodó, hanem végrehajtó, a népakarat végrehajtója, hatalmát nem Isten akaratából, hanem a nép akaratából gyakorolhatja. Ha az uralkodó nem tartja meg a szerződést, akkor a népnek joga van őt leváltani, hanem ellenszegül, meg is ölni.

Úgy vélte, hogy az emberrel két érzés születik, a szánalom és az önzés. A magántulajdon kialakulásával megjelent az érdek, és az önzés elnyomta a szánalmat.

Rousseau a megoldást abban látta, hogy meg kell szüntetni- a nép akaratából- a nagy magántulajdont. A magántulajdon megszüntetése, visszatérés az eredeti természetes állapothoz, már nem lehetséges, de a nagy magántulajdont meg lehet és meg kell szüntetni. Legyen mindenkinek egyenlően kis tulajdona, amit a népakarat garantál. A népszuveneritás azt is jelenti, hogy a népakaratnak mindenki alárendeli önmagát és vagyonát.

Aki nem akar, nem tud szabad emberként élni, azt kényszeríteni kell, hogy szabad legyen.  Rousseau a társadalmi szerződésben leírtak megvalósulását a forradalomtól várták. Nézeteit a jakobinus diktatúra igyekezett megvalósítani. Robespierre a francia forradalom vezéralakja rousseaut tekintette tanítómesterének, s a jakobinus diktatúra idején azt nyilatkozta, hogy a forradalmat addig nem hagyják abba, amíg Rousseaunak van olyan tétele, amit még nem valósított meg.

Rousseai az „ Emile” című pedagógiai regényében kidolgozta a „természetes nevelés”, a „szabad nevelés” elméletét, amelyben következetesen védelmezte a gyermek jogainak, egyéniségének érdekeit, alkotóképessége, önálló gondolkodása fejlesztésének pedagógiai gondolatát. Itt fogalmazta meg híres jelszavát: „ Vissza a természethez!”

A gyerek fedezze fel a világot maga számára, hagyni gyereknek lenni.

Idős korában megírta életregényét, a „ Vallomások” címűt, melyben lenyűgöző őszinteséggel tárja fel életének, tetteinek belső rugóit, érzelmeit, „én”-jét.

2.Az itáliai felvilágosodás jelentős alakja Giambattista Vico a historizmus alapjait vetette meg.

Ez olyan történelemfelfogás, amely a tettek, a dolgok lénygét genezisükre (eredetükre) vezeti vissza, amely a történetiséget tartja az emberi lét döntő vonásának és az emberi gondolkodás elvi követelményének. Az „ Új tudomány” című művében minden korábbi töténelemfelfogás és történetírást felülvizsgál. Elveti azt az ókori  felfogást, hogy a történelem véletlenek tárháza, hogy isteni akarat függvénye, elveti az ősi „aranykorról” vagy a vadság állapotáról való fejtegetéseket és mindenféle „társadalmi szerződés” elméletet. Vico spekuláció helyett kutatást akart, gyűjteni a tényeket, leleteket, dokumentumokat és azok tanulmányozását tekinti feladatnak. Célja feltárni az „eszmék rendjét” (Platón hatása) és a „tettek  rendjét” ( Tacitus hatása) a történelemben. Így lesz a történelem tudomány és nem pedig költészet. Vico a társadalom keletkezését a családra építi fel.

Ő maga a monarchiát tekintette olyan államformának, amely képes összetartani az egymásnak feszülő erőket, rendet tartani a zűrzavarban.

A történelem dialektikája szerinte a következő: a társadalom előtti, a természetes állapot objektív szükségszerűsége csapott át saját ellentétébe: a társadalmi szervezettség állapotába, a tekintélyek törvényét a törvények tekintélye váltotta fel, az ösztönösséget pedig az értelem, ami az ember sajátos természete.

Vico nagy művében „Az új tudomány”-ban fejti ki a „ történelmi körforgás” elméletét. Az emberi történelem abban különbözik a természet történetéből, hogy azt az emberek csinálják, ennek ellenére az is törvénysuerűen megy végbe, mégpedig minden népnél ugyanazon törvény alapján.

A népek történetének három fejlődési korszaka van: az isteni, a hősi és az emberi korszak. Az isteni, a hősi és az emberi korszak. Az isteni korszak a vadság természetes állapotából származik. A harcok eredményeként végül is megvalósul az egyenlőség és ésszerűség emberi korszaka, a demokratikus állam. Ez utóbbi a csúcsa az emberi történelem fejlődésének. Ez az érettség korszaka, amely után  hanyatlás következik be és a társadalom visszatér ősállapotába.

Vico szerint ez a körforgás érvényes a nyelv, a jog és a művészetek fejlődésére is. Szerinte az emberiség már kétszer járta be ezt a fejlődésmenetet: először az ókorban, ( hősi  korszak patrícius és plebejus harcai) másodszor a késői középkor és a reneszánsz.

Vico úgy véli, hogy az emberiséget időnként újra meg kell edzeni a barbárság állapotában, mert a civilizáció következtében elpuhul.

3. A német felvilágosodás: a legtermészetesebb felosztás egyike a korszakolás:

korai, közép és késői időszakokra bontás. A korai időszak egyik kiemelkedő képviselője Leibniz, a német felvilágosodás egyik első képviselője, a sokoldalú természettudós és matematikus. Descartes követőjeként vallotta, hogy minden szükségszerű ismeret forrása csak az értelem lehet.

Leibniz az ész, az értelem erejébe vetett hit vezérelte, kísérletet tett a keresztény hit racionális értelmezésére.

A korai időszak másik kiemelkedő képviselője Luther, a reformáció megindítója.

Szorgalmazta a német nyelvű-anyanyelvi- oktatás bevezetését.

A spinozai panteizmus vonalát folytatta Goethe és Herder, a német felvilágosodás középső szakaszának képviselői. Goethe fő művében, a Faust-ban bemutatja az egész emberiség útját, vágyait, szenvedélyeit, szenvedéseit, sorsát. A művészet megújításától várta a német szellem újjászületését.

Johan Gottfrid Herder: az antik humanizmust tekintette művelődési eszménynek, de az utánzás elutasította, s azt követelte, hogy minden nemzet teremtse meg a saját klasszikus kultúráját.

Történelemfilozófiai fő műve: az „Eszmék az emberiség történetének filozófiájához”. Vico historizmusából, eszméiből elfogadta: a történelemben rend és szükségszerűség uralkodik, a törvények általános érvényűek, minden népre közösek, a „kettős vonal” kimutatható, azaz az emberi célkitűzések sora, majd  a bekövetkező tények, az események sora. Herder historizmusának alapelemei a következők: a történelem mente szakadatlan és előre haladó, de vannak zsákutcák és visszaélések is. Nincs teljes linearitás, nincsen az észnek valamifajta diadalmas előrevonulása.

Herder központi gondolata a humanitás, amelyben a történelmi előrehaladás realizálódik: haladás a humanitásban, az emberiség emberibb, emberségesebb, nemesebb lesz. Őszintén hitte, hogy a történelem zegzugos útjain és tévútjain át győznek az építő erők a rombolók fölött.

Alapfogalom a „ kultúrfok”. Minden generáció, minden  nemzet  kultúrája önérték, az emberi kultúra része, egy-egy fok a kultúra egyetemes fejlődésében. A haladás tehát a humanizmusban történik, amely kultúrfokokon keresztül emelkedik felfelé és halad előre.

Lényeges gondolata Herdernek az optimum (a lehetséges legjobb) elve. Minden generáció elérte és megtette azt, amit képességei és lehetőségei szerint megtehetett. A történelemben egyetlen generációt sem lehet fölöslegesnek tartani, vagy elítélni.

Herder historizmusának nagy érdeme, hogy vizsgáljunk mindent eredetében, fejlődésében és sohase elvontan, időtlenségben.

Reális történelemszemléletet akart, s az elsők között tett kísérletet arra, hogy feltárja az emberi történelem valóságos folyamatát.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Német felvilágosodás, német idealizmus

1. A 17-18. században kifejlődött szabadversenyes kapitalizmus élén Anglia haladt,...

Close