Pest-Buda / Budapest fejlődése a reformkortól az első világháborúig

1. Előzmények

1686-ban a budai vár felszabadult a 145 éves török uralom alól, de ennek nagy volt az ára, ugyanis a város és a vár is teljesen megsemmisült, a várnegyedben egyetlen lakható ház sem maradt, a lakosság szinte teljes egészében elpusztult az ostrom alatt, a túlélők pedig fogságba kerültek.
A városba és Óbudára a német fejedelemségek területéről családokat toboroztak a városok újjáépítési céljával, valamint a pesti síkságok és a budai dombok művelés alá vonásának szándékával.
Buda a 18. század második felében újra Magyaroroszág igazgatási központja lett Mária Terézia és II. József intézkedései nyomán. Mária Terézia a Nagyszombaton működő egyetemet az újjáépített királyi-várba helyezte el, II. József pedig a Magyar Kamarát és a Helytartótanácsot költöztette a városba.
Buda országos közigazgatási központ, Pest a gazdasági és a kulturális élet központja lett.
Buda és Pest fejlődésére is kedvező hatással volt a nádori udvar jelenléte.
A szabad királyi város Buda polgársága és Óbuda mezőváros lakossága főként szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkozott, míg Pesten inkább kereskedelemből és iparból éltek a polgárok. A valódi városi jegyek pedig még sokáig hiányoztak mind a két városból.

2. A város a reformkorban

2.1. Bevezetés

Pest és Buda a 19. században az ország közigazgatásának, kormányzatának, kulturális életének és kereskedelmének központjává vált.
A fejlődéshez jelentősen hozzájárult az, hogy a polgárosodó magyar köznemesség támogatta a város modernizálását, mivel számára a város a független államiság jelképe volt.

A 19. század első felében megvalósult fejlődésben fontos szerepe volt József nádor Habsburg főhercegnek, az ő nevéhez fűződik többek között Pest klasszicista arculata, a Ludovika Akadémia, a Városliget rendezése, valamint az új pesti és lipótvárosi negyed fejlesztése.

2.2. Széchenyi István programja Buda-Pest fejlesztésére

József nádor támogatásával gróf Széchenyi István hozta létre azt az átfogó programot, amely a modernizálás minden területét magában foglalta, és végső célja Pestnek és Budának Budapest néven történő egyesülése volt.

Már Széchenyi István édesapja, Széchényi Ferenc is részt vett a város fejlesztésében, ő alapította a Magyar Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat.

Széchenyi István az 1825-27-es országgyűlésen megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, amely által Pest-Budát az ország szellemi központjává emelte.
Jelentős szerepe volt többek között a Lánchíd megépíttetésében, a Nemzeti Színház megalakulásában, a Hengermalom és a hajógyár alapításának támogatásában.
Szorgalmazta a gőzhajózást, 1835-ben megalakult a Dunai Gőzhajózási Társaság. 1846-ban megépült a Pest-Vác vasútvonal, de a vasút, amely Pest centrikusan épült ki Széchenyi javaslatára, csak a 19. század második felében érezteti hatását.

Széchenyi tisztában volt azzal, hogy az általa is elképzelt nyugat-európai polgárosodás csak akkor következhet be, ha a társadalmi rétegek kapcsolatát megalapozó intézmények is létrejönnek. A nemességet Pest-Budához próbálta kötni az évenként megrendezett lóversenyekkel, az 1827-ben létrejött Pesti Kaszinóval, valamint támogatta a színház építését, a magyar nyelvű színjátszást.
Magánemberként anyagi forrásai, kapcsolatai és befolyása felhasználásával vett részt a fejlesztésben, a szabadságharc azonban megakasztotta a munkáját.

2.3. Gazdasági fejlődés

A gazdasági fejlődés az 1830-as évektől felgyorsult, amelynek eredményeként Pest gazdasági központ szerepe megerősödött.
A terménykereskedőknél felhalmozott tőkét az infrastruktúrába fektették, úgymint a hidak és a közlekedés fejlesztése, valamint bankokat és gyárakat alapítottak, az elfogadott váltótörvény által pedig javultak a fejlesztésekhez szükséges hitelfelvétel feltételei is.
Főként a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágak fejlődtek, valamint a közlekedés és az ehhez kapcsolódó áruszállítás területén is igen jelentős változások történtek.

A kialakult gazdasági lehetőségek és a látványos előrelépések mind Magyaroroszágról, mind pedig külföldről vonzani kezdték az új betelepülőket, az iparosokat és polgárokat.

2.4. Kulturális központ

Pest klasszicista stílusa a reformkorban alapozódott meg, míg Budán a barokk épületek túlsúlya volt jellemző. Az 1838-as nagy árvíz után Pest az 1860-as évekig tartó újjáépítés során nyerte el a mai városi szerkezetet, a klasszicista stílus felváltotta a korábbi barokk jegyeket.
Kiépült a városközpont, a Váci utca elnyerte mai szerepét. A kor leghíresebb építésze Pollack Mihály és Hild József volt.

József Nádor támogató tevékenysége Buda és Pest fejlődésére is kedvező hatással volt, paloták mellett szállodák épültek. A kulturális élet jelentős felpezsdülése volt érzékelhető. 1833-ban adták át a Vigadó épületét, 1837-ben pedig a Pesti Magyar Színházat.

2.5. Társadalmi változások

Buda és Pest lakossága a reformkorban a háromszorosára nőtt, amelyben nagy szerepe volt a betelepüléseknek. A korábbi lakatlan külvárosi területek beépítése volt a látványos, de az új igényeknek megfelelően a városközpont is átalakult.

A közegészségügyi viszonyok javítására az orvosi ellátás fejlesztették.

A város etnikai összetétele vegyes volt, de ebben az időszakban még német többségűnek számított.

3. A szabadságharc bukásától a kiegyezésig

A reformkori változások egyértelmű következménye, hogy a korszak végére Pest-Buda vitathatatlanul az ország politikai központjává vált, annak ellenére, hogy az országgyűlés továbbra is Pozsonyban ülésezett.
1848-ban a március 15-i forradalom is itt robbant ki, ide költözött át az országgyűlés, itt működött az első felelős magyar kormány.
1849. január elejétől május 21-ig azonban a város a császári haderő kezébe került, így Debrecen lett az ország átmeneti központja.
A szabadságharc leverése utána Pest-Buda előtérbe került a hatóságok oldalán, mint a forradalom központja. A lakosság megfélemlítése céljából ekkor épült a Gellért-hegyen erődként a citadella.
Buda és Pest az országos gazdasági élet központja volt, azonban a pénzügyi befektetések leginkább az iparvidékekre érkeztek. Kivétel ez alól a vasút építése, mert a 19. század végére egy Budapest központú, centrális szerkezetű vasúthálózat jött létre.
1861 után az újra ülésező országgyűlések helyszínéül Pest szolgált, emiatt a politikai élet kiemelt fontosságú települése lett.

4. Dualizmus

A politikai konszolidáció révén Pest és Buda, majd Pest, Buda és Óbuda 1873-ban történt egyesülésével Budapest fejlődése felgyorsult, és a korszak végére már Európa tíz legnépesebb városa közé tartozott. A nyugat-európai nagyvárosokat az urbanizáció mértékében is utolérte.
A magyar cél az volt, hogy az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchia dualista államként kétközpontú legyen, vagyis Budapest Béccsel egyenrangú központtá váljon kulturális és gazdasági értelemben is.

4.1. Gazdasági beruházások

A reformkori ipari fejlesztések folytatódtak, valamint az állam új beruházásokat is támogatott jelentős adókedvezmények által. A beruházásokhoz itt voltak a legelőnyösebbek a feltételek a szakképzett munkaerő és az infrastruktúra szempontjából is, mivel Budapest a közlekedés központja is volt.
A hazai bankrendszer központjává is vált, a bankok is itt fektettek be, hiszen a tőke itt térült meg a leggyorsabban. A feldolgozóipar számára is bővülő piacot jelentett a főváros, mivel az igazgatási rendszer egyre összetettebbé és nagyobb munkaerőigényűvé vált.

4.2. Városfejlesztés

Budapest tervszerű fejlesztésére jött létre a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Podmaniczky Frigyes vezetésével. A tervszerű fejlesztés eredményeképpen egymástól elkülönülő, különböző funkciójú városnegyedek létesültek. A politikai irányítás, a kereskedelem és a bankvilág központja a belváros lett, elkülönültek a gyárnegyedek, a munkásnegyedek, a pályaudvarok, a Nagykörút által meghatározott lakóövezetek, valamint az arisztokrácia és a nagypolgárság lakóhelye.

A belvárosi rész egységes stílusú lett, új politikai és kulturális középületek épültek ebben az időszakban, mint például az Országház, a Bazilika, a Szépművészeti Múzeum és az Operaház. Ekkor építették meg a Hősök terét és a Vajdahunyad várát is.

Budapest alapvető közlekedési szerkezete, a Sugárút és a Nagykörút ekkor jött létre.
1887-ben útjára indultak az első villamosok, 1896-ban pedig elkészült a földalatti vasút.
A rakpartok kiépítése kiemelt fejlesztés volt, valamint a Duna-hidak is ekkor épültek.
Kávéházak, színházak, mozik, könyv-és újságkiadók, sportklubok nyíltak sorra.

Budapest asszimilációs szerepe is jelentőségteljes volt, a magyarokból, németekből, zsidókból, szlovákokból álló lakosság a korszak végére lassacskán magyarrá vált.
Budapest világvárossá vált, azonban jelentősen elszakadt a lassabban fejlődő vidéktől, nem volt meg a főváros és a vidéki nagyvárosok közötti átmenet.