(SEMMIRE SEM MEHETÜNK…)
(SEMMIRE SEM MEHETÜNK…) – Vörösmarty Mihály
Semmire sem mehetünk, ha csak andalgólag emeljük
Tollunkat, kedvünk, s tárgyunk sincs verseket irni.
Igy tehetetlen volt elmém, késtette nagyokra
Vágyó indulatom, mikoron tárgy nem vala, melyre
Kénye szerént szedné érzésit rendbe, ez okból
Kezdettem tűnődésem versekbe foglalni.
Múlik üdőm hasznos munkában, nem töröm annyit
Válogató elmém a tárgy sokféle nemében.
És bár kedvetlen s ízetlen sorra fakadt ki
Kétes versezetem, mégis több jóra tenyésző
Munka helyett únalmamban jobb ilyeket írnom,
Mintsem egyébb jelesebb dolgot rútúl magyarázni,
Ami többnyire származni szokott unalomnak öléből.
Pest, 1817