(KÉNYE SZERÉNT…)
(KÉNYE SZERÉNT…) – Vörösmarty Mihály
Kénye szerént széljel dühödő szél hajtja vitorlám,
Szerte ragad, nincs már állapodásra helyem,
Már a vad Sirenek zaj alatt lesekődve csikorgó
Zúgással fogokat dúlva toromra fenik.
Hirdetés
Pest, 1817
