(EGYKORON A KIS EGÉR…)

1 perc olvasás

(EGYKORON A KIS EGÉR…) – Vörösmarty Mihály

Egykoron a kis egér egy vasládába becsúszott.
     Mindene volt bőven, élete kénye szerént
Ott ő jól lakozott, egyszer próbálja, ha vallyon
     Mely hasadékon jött, vissza jöhetne-e még.
Úgy lett, ált menvén csak szőrét veszti el, ismét
     Megtért, mint ezelött lézzege, töltve hasát.
Minden háborgás nélkűl sétálgata csendes
     Rejtekiben, s boldog napjait éldegelé,
De jó élte után sanyarú inségre vetődött,
     Mert szűk a hasadék kis köze, teste kövér.
Ő ugyan ált csúszott bőrét vas tőre lehúzta,
     Melyért ily szókkal hirleli bánatait:
Bár még kis testem csak szőrét vesztve kicsúszott,
     Vissza ne indúltam volna lakozni megint,
Most nem nyújtoznám fele vesztett csonka farommal
     Gondatlanságom bélyege terhe alatt.

Hirdetés

Pest, 1817