Szinészbarátimhoz

Szinészbarátimhoz – Vajda János

Hol vagy kipusztult Jéruzsálem,
Gyászos hírű Nagybecskerek?
S ti cimborák, kik szétmenétek,
Mint az anyányi verebek?…
Oh, Fáraónak árva népe,
Rólad gyakran emlékezem én…
– Hisz olyan trupp, mint a miénk volt,
Nem is volt több a föld szinén!

Ti jóban, roszban hű barátok,
A koplalásban kollegák,
A pörpatvarban feleségek,
Kalandüzésben cimborák!
Oh! van-e még sok adósságtok,
Vándorpályátok merre mén?
– Mert olyan trupp, mint a miénk volt,
Nem is volt több a föld szinén!

Sok jó napokra emlékszem még!
– Mikor én hordtam cédulát.
Mily jóizűen eddegéltünk
Pattogatott kukoricát!…
Mily kéjelegve rágicsáltunk
A nyomor sótlan kenyerén…
– Oh trupp, dicső trupp, vajmi kár, hogy
Párod nem lesz a föld szinén.

S midőn búcsúztatókat hordtam,
Kapálni volt a közönség;
Nem kaptam semmit, mégis másnap
Újdonatúj csizmát huzék.
Oh, trupp! – ebéd után jóllakva,
Gyakran reád emlékszem én,
– Hisz olyan trupp, minő te voltál,
Dehogy lesz több a föld szinén!