Ó, VÍGASZ!
Ó, VÍGASZ! – Tóth Árpád
Ó, Vígasz! lágy és csacska istenasszony,
Te bárki ronggyal jószívűn parázna,
Aludj már vélem is! őrjöngve rázza
Vállad kezem, s esengve hív panasz-szóm!
Hirdetés
Emlőd közé hadd fúrom könnyes arcom,
Tán elsimul a szájam rángó ránca,
Suttogj nekem, leslek, gyáván, vigyázva,
Suttogj, suttogj, akármit! tán elalszom…
Ki ócska szókkal bús borbélylegények
kezéből a revolvert kiveszed:
Furcsa patkányok, fussanak szegények –
Nézd, sírva kérem együgyű és régi
Játékaid s kövér, langyos kezed:
Cirógass és keríts meg: élni, élni!…
