Rendetlen ifjúság

Rendetlen ifjúság – Szabó Lőrinc

De ellenkeztem is, bolond fiú.
Amilyen szép volt, olyan szomorú
a túlvilágod és oly idegen.
Engem körülizzott a szerelem,
s vágytál te is, csak féltél: szellemek
földi éhe a legkegyetlenebb…
Tizenöt évvel idősebb barát,
a rendetlen és vonzó ifjuság
lehettem számodra. Szerettelek,
de már tudtam, nem maradok veled:
mialatt a szent filozófia
kapuit nyitogattad, engem a
faunok, Pán, sörényes kentaurok
s meztelen nők őrtüze csábitott:
szemem sóváran tapadt még reád,
de, túl rajtad, erdei cimborák
zendítették bakszagú ünnepük,
s én részegen kurjongattam velük.