Készséges halhatatlanok
Készséges halhatatlanok – Szabó Lőrinc
Voltak nem-földi barátaim. A
többiek, osztálytársaim, csupa
élő, halandó fiú volt, tehát
kényeskedő és önző társaság:
nem rendelkeztem velük… Azokat
ellenben, a halhatatlanokat,
hívnom se kellett s jöttek; (bár, igaz,
többnyire csak a félvérek, meg az
alsóbbrendűek, Pán és a Faunok)…
A Nagyerdőn át patás Kentaurok
kísértek Pallagra, s egy Őzike
(utóbbi oly szép, hogy csak hitrege,
csak az lehetett!); a fákból Dryád
bujt elő; s a Párkák zord hármasát,
Klothót és Lacheziszt és Atroposzt,
naponta láttam: Kalypszót viszont
csak képeken, úgy szerettem bele…
Kalypszó: nem gyönyörű a neve?