Önzés

Önzés – Szabó Lőrinc

Ezalatt pedig – óh, évek alatt,
mindig s mindenütt! – azt láttam, riadt
s merev logika, hogy az emberek,
kiknek üdvére testvér-szívemet
és agyamat annyit gyötörtem a
jóért, a jobbért, igazságokért,
örökérvényű megoldásokért,
az emberek, a por s a perc hada,
bármit hirdettek és fogadtak és
bár tapsolgatták bennem a művész
álmait s lelke magas mérlegét,
az emberek a maguk érdekét
nézték, és függvényszámítás helyett,
mit legtöbbjük titkon kinevetett,
vígan végezték, nagyok és kicsik,
az önzés alapműveleteit,
s mind győztek, mert egy roppant hatalom
volt súgójuk, istenük: a Haszon.