Pro libertate
Pro libertate – Reményik Sándor
Szabadság, szabadság: szó, – magvad veszett el.
Lobogód letépted önnön két kezeddel,
Adós maradtál egy, igaz értelmeddel.
Napod felkél, napod leáldozik,
Eged alatt minden ebfi sátorozik,
Veled, nélküled: a világ nem változik.
Mindenki szajhája: minden ajkon más vagy,
Tagadja az egyik, mit a másik ráhagy,
Míg minden indulat kimered, csonttá fagy.
Zuzmara csillámlik odakünn a fákon:
Legeltetem lelkem egy másik világon.
Ez a szabadság: az én szabadságom.
