Ásványok beszéde 1 perc olvasás Ásványok beszéde – Kosztolányi Dezső Ezüst – Én, az arany szegény testvére, fáradt lelkemből a múlt halvány fénye árad. Olyan vagyok, mint ég késői ősszel, mint könny a csipkén, a holdfény s az ősz fej. Emlékezem csupán, de már nem élek. Ezért zenélek. Hozzászólások