KÉL A ZEFIR…

KÉL A ZEFIR… – Kölcsey Ferenc

     Kél a zefir, s lágyan száll,
Rózsa néki meghajol.
Nyiss kebelt virághölgyecske,
Lengek ím nyögő szelecske
Harmatlepte lomb alól.

     Hesper bíborkebelén
Fény között fürdöttem én;
Ámbraillat fuvalmimban,
Harmat enyhe csókjaimban,
Karjaim közt égi kény.

     Jön az éjnek angyala,
Terjeng csillagfátyola,
Rózsa titka felfedezve,
Keble kényben rengedezve:
Álmok oly édes vala.

     Hajnal támad, Flóra jár,
Ébredj, ébredj égi pár!
S röppen a – – szelecske
– – – – a virághölgyecske
– – hervadva már.

1831