Notre Dame de Lorette

Notre Dame de Lorette – Juhász Gyula

Hurrá! A győzelem mienk,
Szép nap ragyog ma ránk,
Mondották a domb tetején
A hős német katonák.

A domb tetején kápolna állt,
De most már csupa szilánk.
Ott lelték kéken, fehéren Őt,
A lorettói Máriát!

Karjai között repesett
Vérző kicsi fia.
– Áldd meg a fegyvereinket, ó,
Asszonyunk, Mária!

Mária, fájdalmas Anya,
– Dicsértessék neve –
Csak nézett szent szomorúan
És semmit sem felele.

– Gloire! A győzelem mienk,
Ez a dicsőség hajnala!
Ujjongta a domb tetején
Száz francia katona.

És ők is ott lelték szomorún
Máriát a romok alatt.
– Notre Dame – mondották neki –
Áldd meg e nagy diadalt!

És Mária, fájdalmas Anya
Választ nekik sem adott.
S másnap megint hős németek
Tartják a magaslatot.

A lorettói Notre Dame,
Nem német, nem francia,
Neki csak fáj, fáj, egyre fáj,
Hogy vérzik drága fia.