Hirdetés

Jaroslav BednárKatonatemető

2 perc olvasás

Jaroslav BednárKatonatemető – József Attila

1

Festő ecsetével uralkodni akartam a téren.
Hosszan a tájon egy árny virított.
Szomorú, homokos sík, apró vizek.
Katonatemető,
menetelnek benne a síri sorok
s hajlong az alázatos égerfa sok éve.
S egy érzés üli meg
az anyagot –
a kiegyenlítődés érzése.

Gondolatoktól illatozott a föld a fűszállal,
mely törve földre dül.
Ezer pravoszláv kereszt –
ezer halott élő
futó, világon át futó,
igazságosan célba érő.
Hervadt honi, külföldi virágok.
Csupa katona – katonák egyedül.
Ki kell írni szóval, mit az anyag hirdet:
“Velünk, halottakkal a történet betelt.
Ki szeretett minket?
Midőn a világ tájaitól
éltünk a célba szaladt,
hogy megértsük a föld alatt
halál testvérségében – a népek testvérségét.
Vérrel áztatta ember és
állat a világ harctereit.
Virít a szeretet a halál után –
előbb nem virít.”

2

Hallottam a föld zsoltárát
és részesültem látomásban.
Csodákat, vagy istent,
amint Ádámot gyúrt volna agyagból,
nem láttam.
Láttam egy nagy kezet, kivett
a sírokból sok halott szivet,
megtörte s a világnak adta.
Amaz éhezők szája kutatta,
akinek álma
a hadaktól megváltva
készült a szüléshez,
hogy Embert szüljön a népeknek
a testvériesüléshez.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!