KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN
KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN – Ady Endre
Virág borít ma csöndes sírhelyet,
Körötte áll nagy gyászoló sereg.
Élővirágok tarka kelyhein
Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog! –
Ne szívd magadhoz őket, napsugár:
Egy nemzet hulló könnyei azok!
A gondolat, mely messze elbolyong,
Az érzés mind, mi szívünkben zsibong,
Megtér, megáll a néma sír körül.
E néma sír sok álmot visszahoz,
Mert benne a mi vérző, hű szivünk:
Kossuth Lajos nagy szíve porladoz.
Kossuth Lajos… mennyit jelent e név!
Szeretetet, bízó, honfi reményt,
Szabadságot, mely világot megvált,
Bosszút, melynek órája ütni fog!…
Kijelentés, ezerszer szent e név,
Egy nép szivében élő nagy titok!…
Mely ég küldött, Te szent Apostolunk,
Midőn meghalni készült szép honunk?
Elállott már e nemzet szívverése,
Az égtől várt csak megváltó csodát:
S Te megjelentél, testté lett vágyunk;
Kivívtad a nép igazát, jogát!
Te izentél – így mondta azt a dal.
És követett reménnyel a magyar!
Te fényesebbé tetted hírnevét,
Mint a küzdelmes, zordon századok;
Te szabadságot adtál hazádnak!
…És az neked csak egy sírt adhatott…
Nem! Néked adta reményét, hitét,
Te érted égő, szerető szivét!
Téged minden magyar szivébe zárt,
A síri hant csak tested fedte el:
Téged szivünknek vágya teremtett,
Szivünkben van Néked szentelve hely!
A nap heve nem vész el. Hiába
A langy eső sem ömlik a tájra:
Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ, – a magyarnak
Lesz hazája, mert Kossuthja volt!…
Nyugodj békén, hazánk Apostola!
Nem fog feledni hű néped soha!
A szeretet örök cél és erő,
El nem veszti sem a jövő, se’ mult, –
Ki szeretett úgy, mint Te szerettél,
Akkor is él, ha már a sírba hullt!…
…S ha mégis lenne kor vagy nemzedék,
Mely elfeledné a Kossuth nevét –
Ne éljen akkor igaz hazafi,
Vagy hogyha él, tagadja meg hitét
S átkozza meg – bár szíve szakad meg –
Szentségtörő, hálátlan nemzetét!…
