EGY HARCI JÉZUS-MÁRIA

EGY HARCI JÉZUS-MÁRIA – Ady Endre

Néha úgy tör rám pogány módra
Ez a kicsi, magyar világ,
Hogy szinte én is elkiáltom
A régi Jézus-Máriát,
A harci Jézus-Máriát.

Mit vétettem és mit akarnak?
Hiszen én mindent elhagyok,
Dalt, életet és dicsőséget.
De az igaz: az én vagyok,
De a magyar: az én vagyok.

Láttam én már delelő csordát
Vizetlen kútnál, szenvedőn.
Kiszáradok, én, bús forrás is,
De ne bántsák a szemfedőm,
Ne érintsék a szemfedőm.

Ne jöjjenek majd vezekelni,
Ne nyögjenek, ha meghalok,
Dögöljenek meg éhen-szomjan,
De az igaz: az én vagyok,
De a magyar: az én vagyok.

Nem kellett, amit fölkináltam?
Majd jön idő, hogy kellene.
Jézus-Mária, mit is tettem?
Vad csordának kell-e zene?
Óh, pusztába-halt, szent zene.