Hunyadi Mátyás

Harc a trónért

Hunyadi János halála után V. László megígértette Hunyadi Lászlóval, hogy átadja neki a királyi várakat és a jövedelmeket. Hunyadi László azonban nem akart lemondani a hatalomról. Nándorfehérvárnál tőrbe csalták Cillei Ulrikot és a királyt. Cilleit meggyilkolták, a fogoly király lemondott hatalmi igényéről. Szabadulása után a király Budára csalta a Hunyadi fiúkat, Lászlót lefejeztette, Mátyást börtönbe vetette. Kitört a polgárháború. V. László Mátyással Bécsbe, majd Prágába menekült, majd hirtelen meghalt. A Szilágyi testvérek a nemesség támogatásával Mátyást akarták a trónra. Kiegyezve a bárókkal, az egyház támogatása mellett az országgyűlés Mátyást a Duna jegén királlyá választotta (1458. január 24.). Mátyást Prágából Podjebrád György cseh kormányzó váltságdíj ellenében és leányával, Katalinnal kötött házassági szerződés fejében engedte haza. Mátyás 1458 februárjában átvehette az ország kormányzását. Mátyás a humanista Vitéz Jánostól nemcsak írni, olvasni, idegen nyelveken beszélni tanult meg, de humanista műveltséget is szerzett. Apjától diplomáciai és katonai tapasztalatokat szerzett. 1458 nyarára országgyűlést hívott össze, ahol megerősítette a nemesség jogait. A nemességből emelt maga mellé új bárókat (Szapolyaiak, Báthoriak).

A török ellen – a hagyomány folytatása

II. Mohamed a magyar politika lekötöttségét kihasználva elfoglalta Szerbiát a fontos Duna menti végvárakkal együtt (Galambóc, Szendrő). Mátyás a nemesek nyomására hadjáratot indított a török ellen. 1463-ban Bosznia védelmére indult, nem merte kockáztatni az összecsapást a török főerőkkel. Mindkét fél várak megszerzésével kívánta pozícióját erősíteni. Bosznia északi része magyar, déli fele török kézre került.

Koronázás – irányváltás

A Szent Korona III. Frigyesnél volt, aki csak 80000 aranyért adta át Mátyásnak és kikötötte, hogy ha Mátyás törvényes fiú utód nélkül halna meg, a korona a családjára száll vissza. 1464-ben Székesfehérváron megkoronázták Mátyást. A koronázást követően politikája megváltozott: egyre kevésbe vette figyelembe a nemesség és az egyház érdekeit. Míg uralkodásának kezdetén évente hívta össze a rendi gyűlést, a koronázás után erre egyre ritkábban került sor. Mátyás államszervezeti reformjai csökkenteni próbálták a rendek szerepét. Korábba a pénzügyek irányítója a bárói rangú főkincstartó volt. Ennek helyére egyszerű nemesi vagy polgári származású kincstartót nevezett ki, akit így teljes mértékben kézben tarthatott. Egyesítette a titkos és a főkancelláriát, élére bizalmasát helyezte. Növelte a szakképzett hivatalnokok szerepét.

Mátyás jövedelmei

A XV. század folyamán a magyar gazdaság a pusztuló Délvidéket leszámítva lassú ütemben fejlődött. Mátyás bevételeinek ugrásszerű növekedését a jobbágyságra nehezedő adóterhek emelése eredményezte. Mátyás a kapuadót 1467-ben füstpénzre változtatta. Míg a kapuadót portánként, addig a füstpénzt háztartásonként kellett fizetni. A harmincad vámot átkeresztelték koronavámmá. Mátyás elfogadtatta az egytelkes nemesség megadóztatását a jobbágyi terhek 50%-áig. A legjelentősebb bevételt a rendkívüli hadiadó jelentette, ami portánként 1 forint volt és évente akár kétszer is beszedhették. Mátyás éves jövedelme 500 ezer, a hadiadó kétszerezésével 750 ezer arany is lehetett. Ezt kiegészítették a török elleni nemzetközi pénzsegélyek és anyja halála után a Hunyadi birtokok bevételei is. Mátyás bevételei nemcsak a magyar királyok bevételeihez képest, de a nyugati uralkodókéhoz képest is tekintélyesek voltak. A bevételeket alaposan lesarkította az évi 200 ezer aranyat felemésztő végvári vonal fenntartása.

Mátyás hadserege

Mátyás jövedelmei növekedésével párhuzamosan növelte zsoldosainak számát. A legendás fekete sereget az 1460-as évektől kezdte szervezni. A sereg magját a husziták adták, akikhez csatlakoztak lengyel, német és magyar elemek. A fekete sereg a bandériumokkal szemben bárhol és bárki ellen bevethető volt. Fenntartása óriási összegeket emésztett fel. A XV. században ilyen méretű állandó hadsereget csak a francia király és a török szultán tudott fenntartani. A sereg létszáma kb. 15-20 ezer fő, hadjáratok során magasabb, míg békeidőben kisebb létszámú volt.