Egyiptom

Elszigeteltebb és szárazabb, mint Mezopotámia. Vizet szinte csak folyókból lehet szerezni és öntözés nélkül semmiféle mezőgazdasági termelés nem folytatható.

Kr.e.3000 körül felmelegedés következett be és mivel a Szahara füves pusztaságai kiszáradásnak indultak, az ott élő népesség a folyók vidékére szorul és alapított falvakat. Ezek állandóan harcoltak egymással. Két állam alakult ki: Alsó- és Felső-Egyiptom. Kr.e. 2900 körül Felső-Egyiptom uralkodója (a feltételezések szerint Ménész) meghódította Alsó-Egyiptomot és egységes országot teremtett. Így megerősödött a központi hatalom és jobban tudták fejleszteni az öntözőrendszert, ami fellendítette a gazdaságot. Ebben a korszakban bontakozott ki az egyiptomi művész, vallás és írás jellemző vonásai.

Az Óbirodalomban (Kr.e. 2700-2200) a fáraók hatalma korlátlanná vált. Istenként tisztelték őket, szinte az egész ország a tulajdonuk volt, irányították a gazdaságot. Az uralkodó a papi és a hivatalnoki rétegre támaszkodott. A termelőmunkát közrendű szabadok végezték. Az Óbirodalom első századaiban készültek a fáraók piramisai. Ezek a fáraók síremlékei voltak, melyek jelképezték a fáraó korlátlan hatalmát és hitük szerint a túlvilágon is hirdették a fáraó tekintélyét. Nagy összecsiszolt kőtömbökből álltak, melyek habarcs nélkül illeszkedtek egymáshoz. Kezdetben lépcsőzetes piramist emeltek (Dzsószer), majd gúla alakúakat (a legjelentősebb Kheopsz, Khefrén és Mükerinosz fáraóké). A halál utáni élet rendkívül fontos szerepet játszott az egyiptomiak életében és ebben fontos szerepet tulajdonítottak a testnek is, ezért igyekeztek megóvni az azt enyészettől, így kialakították a mumifikálás technikáját.

Az Óbirodalmat követően szétesett a központi hatalom, de az Amon-papságra támaszkodva ez a Középbirodalomban (Kr.e. 2060-1780) újra megerősödött. Jelentős változások történtek.A fáraók hatalma átmenetileg korlátlan maradt ám a papi és hivatalnoki réteget már nem tudták teljesen visszaszorítani és a vezető réteg nem csak szolgálati, hanem saját birtokkal is rendelkezett. Ezenkívül megnőtt a jelentősége a tartományok (nomoszok) kormányzóinak. A gazdasági fejlődés kialakította a vagyonilag is független kereskedő és kézműves réteget. Egyiptomnak így megnövekedett az ereje, ezért hódításokban kezdett

A második évezred közepén azonban a központi hatalom ismét lehanyatlott és Egyiptomot támadás érte Palesztina felől. Egy századra itt a hikszoszok vették át a hatalmat, de miután az egyiptomiak legyőzték őket, megalakították az Újbirodalmat (Kr.e. 1550-1000). A hikszoszok révén Egyiptom kapcsolatba került a Közel-Kelttel és ez fellendülést eredményezett. Rátértek az ekés földművelésre. Az öntözést fejlesztette a saduf, egy vízkiemelő szerkezet. Új állatfajták honosodtak meg, pl. a teve vagy a juh. A lovat ekkor még csak harci szekerek elé fogtákbe. Az égetett tégla megjelenésével bővült az építőanyagok köre. Egyiptom támadásokba kezdett és a meghódított területekről rengeteg rabszolgát hurcoltak el. Ezzel elterjedt a rabszolgatartás. A harcokban a fő szerep a vezető rétegé lett. Oly mértékben előretört az Amon-papság, hogy veszélyeztette a fáraók hatalmát. Hogy IV. Amenhotep visszaszorítsa őket, bevezette at Aton kultuszt, és nevét Ehnatonra (aki üdvös Aton számára) változtatta ám jelentős eredményt nem ért el, mert a következő fáraó utódjának, Tutanhatonnak Tutanhamonra kellett változtatni a nevét.

Az Újbirdodalom az egyiptomi nagyhatalom köre, III. Thotmesz a Kr.e. XV.sz-ban előretört Ázsia felé. Az egyiptomiak elfoglalták Palesztinát és beavatkoztak Mezopotámia ügyeibe is. A birodalom II.Ramszesz (Kr.e. XIII.sz.) uralkodása alatt érte el legnagyobb területét.

Az Amon-papság azonban töretlen maradt és a Kr.e. XI.sz-ban egy Herihor nevű főpap fellázadt, elszakította Felső-Egyiptomot és egy theokretikus államot hozott létre (ahol a hatalom a főpapok kezében van).

A Kr.e. XIII.sz. végétől a Közel-Kelet birodalmait kelet felől támadás érte. A filiszteusok (tengeri népek) rázúdultak az országra és megszüntették Egyiptom nagyhatalmi helyzetét.