Imitáció a felvilágosodás lírájában

A felvilágosodás művelődéstörténeti korszak és szellemi mozgalom a XVII. században. Célja, hogy az emberiséget tudatlanságából, a babona, a vallási előítéletekből átvezesse a világosság birodalmába. Legfontosabb stílusirányzata a klasszicizmus, barokk, rokokó és a szentimentalizmus. Eszményei a kiegyensúlyozott harmónia, arányosság, mintaszerű példáit az antik görög és római művészetben találták meg. Fontos utánozni a művészi alkotások szabályrendszerét. Az imitáció tudatos és bevallott alkotói magatartás, egy korábban már meglévő, mint (művek vagy stílus) követése. Legmagasabb rendű műfaj a tragédia és az óda. Az óda műfajában a magasztos tematikájú tanító jellegű horatiusi változatot imitálják A gyönyörködtető és tanítói szándék kettőssége érvényesül a leíró költemény egységeiben: leírás (pictura)-elmélkedés (sententia). A felvilágosodás stílusára jellemző a világosság, nincs fölösleges díszítés, mértéktartás, hangnem és stílus tisztasága biztosítja a harmonikus szépséget..

KAZINCZY FERENC 1811-ben két, hadüzenetnek szánt munkája jelent meg: a Tövisek és virágok című kis kötet, mely 43 verset tartalmaz, nagy többségében epigrammákat.(epigramma, görög kifejezés, jelentése felirat. Lírai műfaj, mely sírkőre vésett varázsigét jelentett. A tömörség és rövidség, s a csattanós befejezés mindvégig jellemző maradt. Jellemző az ellentétek egymás mellé állítása, a fordulatosság. Kiemel és eltúloz valamely tulajdonságot, hogy minél jobban dicsérhesse vagy bírálhassa azt, akihez szól. A vers szerkezetes is ezt szolgálja két részre osztva: egy előkészítő és egy csattanó részre.) Az epigrammagyűjteménynek már a címe is sokat elárul a tartalomról: töviseket, gunyoros és szatirikus támadásokat sejtet az ortológusok ellen, s az elismerés virágait nyújtja át az újítóknak. Támadja a tudás és ízlés nélküli, a szokáshoz makacsul ragaszkodó írókat (Szokott és szokatlan; Epigrammai morál; Írói érdem: „Szólj, s ki vagy elmondom.- Ne tovább! Ismerlek egészen./ Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés./ Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:/ Íz, szín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.”). Epigrammái élén többször használja a dialógus eszközét is.

BATSÁNYI JÁNOS a magyar felvilágosodás forradalmár költője, epigrammában üdvözli a franciaországi változásokat. A franciaországi változásokra (1789) egyik címzettje mindjárt a vers elején megtalálható: „Nemzete! Országok!”, s az ezt követő 4 sor a megszólított jellemzése: „Nyögtök a rabságnak kínos kötelében…ö. Forradalmi indulatról vall a képhalmozás (rút, kelepce, gyászos koporsó), de a düh érzéséről adnak hírt az akusztikai elemek is, az alliterációk: kínos kötelék, rút rabság. A másik megszólítottak a felszentelt hóhérok, a megkoronázott királyok, kinek léte és uralkodása ésszerűtlen. A két megszólítás után következik a felszólítás, a csattanószerepét is betöltő zárómondat: „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,/ Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” Az egész epigramma egyetlen körmondat? A mellékmondatok sora késlelteti a főmondat elhangzását. A versforma a klasszikustól eltérően nem disztihon, hanem páros rímmel (aabb) ellátott négyütemű 12-es (3/3/3/3).

Az epigrammán kívül kedvelték az elégia műfaját is. Elégia a görög líra egyik ága az eposzból fejlődött ki, disztihonban írt műalkotás, melyben a lírai jelenlét mellett epikus vonások is felfedezhetőek. Az elégi fogalma idővel változott, ma rezignált szomorúságot, fájdalmat fejez ki, az elégiaköltő tudomásul veszi azt, amin nem tud változtatni.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY az iskolában a poéta-osztályokban tanulta a verscsinálás mesterségét, nagy költővé eredeti tehetsége révén vált. Két fontos elem volt a versírásnál: a sententia (szentencia): az antik költők bölcs mondásainak, tanításainak részletező kifejtése a retorika szabályai szerint, s a pictura (piktúra): természet, tájak, évszakok, emberek leírása. E két verstípus vegyítéséből, határainak elmosódásából nő ki a 90-es évek első felének nagy filozófiai lírája, melyben egyértelműen, nyílt bátorsággal szólaltatja meg a felvilágosodás legfőbb gondolatait. Kiemelkedő alkotásai e témakörben A Konstancinápoly és Az estve. E két vers egyúttal a felvilágosodás két fő irányzatát is képviseli.