A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A költői magatartásforma változása Babits életművében a Sziget és tenger című kötet időszakától

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
4231
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-14 Küldd tovább
  Letöltés

 1. Babits Mihály (1883-1941)

A Nyugat nagy nemzedékének kiemelkedő alkotója, a nyugatosok egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb életművét hozta létre. Korai lírája a klasszikus modern gondolati költészet kiemelkedő példája. Lírája egyrészt kötődik a XIX. századi magyar irodalmi hagyomány (Arany, Vörösmarty) tárgyiasabb költészetéhez, másrészt merít a világirodalom ösztönző hatásából is (Browning, Swinburne). Költészete jelentős európai hagyományokat: formákat, műfajokat, témákat, versmértékeket örökített át a klasszikus modernség lírájába.

Felfogása szerint a költő szükségképpen konzervatív, vagyis klasszikus hagyományok és értékek őrzője. Tudós költő (latin: poeta doctus), aki széleskörű műveltséganyagot mozgósít, gazdag irodalomtörténeti, irodalomelméleti, valamint mesterségbeli tudással bír, és ennek megfelelő művészi gonddal formálja meg alkotásait.

Emberi magatartását és líráját a sokirányú érdeklődés, valamint a módszeres tájékozódás igénye jellemzi. A bölcseleti irányultság költészetének meghatározó vonása. Világképének alapja a keresztény platonizmus (Szent Ágoston), amely nem hisz az ember eredendő jóságában vagy gonoszságában, de belső küzdelem árán megvalósíthatónak tartja a jóság győzelmét. E felfogás jelzi Babits világlátásának erkölcsi alapvetését is.

Ugyanakkor bölcseleti tájékozódása szerteágazó volt. Egyaránt hatással volt rá a görög természetfilozófia, valamint Baruch de Spinoza (1632-1677) holland filozófus panteista felfogása, amely a megértés és megismerés örömét összekötötte a természettel és a megnyilvánuló isteni szellemmel. A felvilágosodás kori szenzualizmus bölcselői közül különösen Hume kétkedő szemléletével, és ennek nyomán a pozitivizmus egyes vonatkozásaival azonosult. Gondolkodására jelentős hatást gyakorolt Kant erkölcsbölcselete, valamint Nietzsche, Schopenhauer és Bergson életfilozófiája, William James tudatfolyam-elmélete, illetve Freud lélektana is. Babits költészetét a jelenségek lényegét firtató kíváncsiság jellemzi, amely olyan bölcseleti problémákat vet fel, mint az ember (szubjektum) és a világ (objektum) viszonya, a megismerés és kifejezhetőség lehetőségei, vagy az európai műveltséghagyomány újraértelmezése. A Babits verseket megérteni szándékozó olvasó gyakran szembesül azzal a problémával, hogy jelentésteremtésének hatékonysága gyakran feltételezi saját műveltségét, filozófiai tájékozottságát. Ugyanakkor nyitott, a jelentésért megküzdő odafordulás izgalmas kalandot, fontos tapasztalatokhoz való hozzáférést jelenthet. Babits művészetfelfogása szembefordul az utánzás elvével, és a klasszikus modernség jegyében a műalkotást az isteni teremtő gesztusokhoz hasonló alkotói tevékenységnek, öntörvényű „világteremtésnek”, „világsokszorozásnak” fogja fel.

 

2. Lírája a húszas-harmincas években:

A háború tapasztalatai nyomán a költő elfordul az irracionalista életfilozófiáktól. A katolicizmushoz közeledik, mert abban véli megtalálni az európai szellemiség, illetve kultúra egységességét jelentő hagyományfolytonosságot. Fölerősödnek és kiteljesednek a klasszicizáló törekvések. Az 1920-ban megjelenő Nyugtalanság völgye című verseskötet lezárja lírájának második szakaszát, megnyitja a harmadikat. E kötet újabb stílusfordulatot jelez. Babits költészete tárgyszerűbbé, nyelvi kifejezésmódja egyszerűbbé válik. A versekben egyre fontosabb szerepet kap a múlt, benne a kultúra értékei (Zsoltár gyermekhangra, Őszi pincézés).

A húszas-harmincas években újabb kötetek látnak napvilágot. A befelé fordulás, az elkülönülés és az értékőrzés rezignált magatartása jellemzi a Sziget és tenger verseit. A kötet egyik visszatérő jelképe a címben is megjelenő szigetmotívum. A Sziget és tenger mellett Az istenek halnak, az ember él (1929) és a Versenyt az esztendőkkel (1933) kötet is a Babits-líra önértelmező, reflexív jellegének fölerősödéséről ad hírt. Ezeknek a verseskönyveknek több kiemelkedő darabjában is megjelenik magának a líraiságnak vagy a költészetnek, illetve az alkotásfolyamatnak a problémája (Cigány a siralomházban). Ezzel összefüggésben egyre gyakoribbá válik a hagyományhoz való viszonynak, a költői beszédhelyzetnek és a prófétai szerepvállalásnak az értelmezése, újraértelmezése (Csak posta voltál). E jellemzők mentén költészetének utolsó korszaka kapcsolatba hozható a későmodernség tapasztalatával. Műveinek a halállal szembenéző, a lét végső kérdései felé forduló megszólalója jellegzetesen életrajzi alakként formálódik meg (Ősz és tavasz között). E kései költeményekben ismét fölerősödik a személyesség, melyhez gyakran társul elégikus hangnem, irónia és/vagy önirónia. Babits utolsó jelentős alkotása a Jónás könyve című elbeszélő költemény (1937-38) és a Jónás imája (1939). A Jónás könyve a küldetéstudat alakulása szempontjából és az életmű egészére reflektáló jelleggel értelmezi, illetve írja újra az ószövetségi történetet.

 

3. Ősz és tavasz között

Az Ősz és tavasz között szembetűnő formai sajátossága a szokatlan, csak minden 2. versszak végére elhelyezett refrén, amely a 10 strófából álló verset 5, egymástól jól elkülöníthető szerkezeti egységre tagolja. Mivel a refrén egyben a szakaszok tetőpontja is, a szerkezet íve mindvégig emelkedő. Másrészt a refrén középkori haláltáncokat idéző komor gondolati tartalma és trochaikus lejtése látszólag ellentétet képez a költemény uralkodóan páros rímű , háromütemű 10-es ritmusával (4+4+2). Ez a magyaros verselésű sorfajta meglehetősen gyakori népköltészetünkben, ami a dalforma jelenlétére figyelmeztetheti az olvasót. Ezen túl a versben több olyan szövegrészletet is találunk, amely ismert népdalt idéz meg. Ilyen pl. a 2. versszak kezdete vagy a 6. versszak első 2 sora. A dalformát ugyanakkor a költemény felütése is nyomatékosítja, hiszen a lírai megszólalás kezdetét a szüreti dalolás elhallgatásához, a szőlőhegy elnéptelenedéséhez kapcsolja a beszélő. Mindebből megérthetjük, hogy Babits minden bizonnyal tudatosan választotta az egyszerű dalformát az elmúlással való szembenézéshez, illetve a számvetés gondolati-érzelmi tartalmához. Dalforma és filozófiai mélységű tartalom összekapcsolásának a magyar irodalomban erős hagyománya van, gondolhatunk pl. Vörösmarty Mihály bordalaira vagy Vajda János egyes költeményeire is. De a kultúra ősi rétegeihez, műfaji és képi hagyományaihoz nyúl vissza a későmodernség egyik irányzata, az újnépiesség is. Ha meggondoljuk, hogy a poeta doctus Babits első pályaszakasza mennyire jelentős mértékben kapcsolódott a mitologikus és klasszikus műveltségbeli hagyományokhoz, valamint a versformák és mértékek irodalmi tradícióihoz, az Ősz és tavasz között című kései költeményben szembetűnhet a versnyelv és a forma egyszerűsödése, klasszicizálódása is. Az egyszerű formához a versben olyan kép- és motívumrendszer társul, amelyet a népköltészet ősidők óta használ az emberi lét mulandóságának kifejezésére. E kép- és motívumrendszer legnyilvánvalóbb elemei az emberi lét szakaszait szimbolizáló időtoposzok. A három évszaktoposz már a vers címében is szerepel. Közülük a tél nincs megnevezve, de egyértelműen jelen van a között névutóban, amely itt a két évszak (ősz-tavasz) közti időtartamot jelöli. Eszerint a cím a természeti ciklust a „meghalástól” az „újjászületésig” fogja át. Már a címből is feltételezhető, hogy Babits alkotása a természet ciklikusságát az emberi lét egyszeriségével és megismételhetetlenségével állítja szembe.

A versszövegben az évszakszimbolikát további időtoposzok is kiegészítik, ilyen az este (éjszaka, sötétség), mint haláljelkép, valamint az év fordulója (újév) mint összegzés, számvetésszimbólum. Az Ősz és tavasz között számvető gesztusai egyrészt visszautalnak az évszakszimbolikára („a gyönyörök fája megszedetlen”, „Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki”). Másrészt a magyar irodalom híres számvetéseit is megidézik: „Mennyi munka maradt bevégezetlen!” – „Mily temérdek munka várt még!” (Arany János Epilógus). A szövegköztiség által létesített párbeszéd azt a tapasztalatot is közvetítheti, hogy a mulandóság közös emberi sors, ugyanakkor az elmúlással való szembenézés egyedi, mindig az egyes ember belső küzdelme, tragikuma. A természeti ciklus és az emberi lét párhuzamai, illetve ellentétei a képrendszer kisszerkezeteiben (mikrostruktúra) is megfigyelhetők. Sajátosságuk, hogy évszakhoz kötődő elsődleges jelentéseik a beszélő nézőpontjából (vagyis az emberi perspektívából) másodlagos, átvitt értelmű, metaforikus jelentéseket is hordoznak. Így pl. az 1. versszakot záró hasonlat a pince jelentésbe a sírkamra, a víz (eső) jelentésbe a halottmosdatás, a „csupasz”-éba a meztelen test, a „puha sárrá rothadt” szerkezetébe a holttest bomlásának jelentését is beleírja, visszafelé olvasva. Hasonló poétikai megformáltság mentén (a téli hótakaró olyan, mint a vetett ágy) olvasható bele a 3. versszak „befödje” igéje a sírhant, a „fekhelyünk”-be a végső nyughely vagy a „Paplan alá!” felidéződő emlékébe a szemfedél jelentése. Ezt a metaforizációt fölerősíti, hogy a személytelen, általánosító (T/1) megszólalást a 6. versszak bizonytalan személyességű hiányos szerkezeteit követően („Bucsuizzel izgatnak a csókok”) a 7. versszaktól fölváltja a nyelvileg is jelölt lírai személyesség („Mit tudom én”). Ezt a lírai közvetlenséget az önreflexív alakzatok eluralkodása is jelzi („én telem”, „én halálom”), melyek közül a záró versszak metaforája úgy kapcsol vissza a nyitó képhez, hogy immár az élettelen venyigével a lírai én önmagát azonosítja. Ez az azonosítás – szintén visszafele olvasva – átrendezi természet és ember párhuzamokban és ellentétekben összefonódó viszonyát is. Átrendezi, hiszen az azonosítás nyomán a természet, táj látványelemei a saját elmúlásának rettenetével szembesülő lírai én belső vidékeként is értelmezhetővé válnak. Ugyanakkor a természetszimbolika a szorongás feloldásának, a természet rendjébe való belenyugvásnak a kísérletét is kifejezheti. Ez a kettősség nyilvánul meg a megnyugtató „asszonyi jóság” megidézett gesztusában és az erre könyörtelenül felelő, a verset záró refrénben is.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Céhek, manufaktúrák és gyárak

1. Céhek kialakulása, jellemzése A korai feudalizmus idején (V-X. sz.)...

Close