A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az ókori keleti népek kultúrája és filozófiája

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
4030
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-29 Küldd tovább
  Letöltés

Az ókori keleti népek kultúrája és filozófiája, hiedelemvilág, kultusz, indiai, kínai, vallásbölcseletek – vagyis a távol-keleti vallások

 

A babiloni-asszír kultúra Mezopotámiában fejlődött ki. Babilon és Asszíria városállamok lakói a sumír őslakók és a hódító semiták leszármazottai. A legrégibb írott emlék Hammurabi babiloni uralkodó Törvénykönyve, amely i. e. 2. évezred elejéből való. Ismerték a téglaégetést, az építkezést, a földművelést, fejlett kereskedelmet folytattak, ezüst-és rézpénzt használtak, kitűnően számoltak és „fejlett” jogrendet követtek. Elképzelt világukat számtalan istenség népesítette be, jó és rossz szellemek uralkodtak felettük. Hőskölteményük a Gilgamesről szóló eposz.

 

A Földközi-tenger partján éltek a föníciaiak, városállamaik közül a legnagyobb hírnévre Karthágó tett szert. Kultúrájukat hajóépítésük, számtantudásuk, csillagászati ismeretük fémjelezte. Ők találták ki a betűírást,  a hangok rögzítését, ami majd a görög írás alapja lett. A föníciaiak alakították ki az ún. Adonisz-kultuszt. A természet körforgásából, az évszakok váltakozásából kiindulva, tapasztalva, hogy a tél- a halál átmeneti, jön utána a tavasz- a megújulás. A tavaszi megújulás örömünnepet jelentett számukra, s ebből kristályosodott ki a feltámadás kultusza.

 

A Nílus völgyében alakult ki az egyiptomi kultúra. Az egyiptomi kultúráról a legtöbb tárgyi és írott emlék maradt fenn. Az öntözéses földművelésük, a terménygazdálkodásuk, amelynek következtében a földközi-tengeri népek „éléskamrájának” tekintették Egyiptomot. Építő kedvükről és tudásukról a piramisok és sírkamrák „ beszélnek”. A piramisok, a királysírok valóságos palotákat zártak magukba, s körülöttük kisebb városok keletkeztek. Ők találták fel a papirusz-tekercset, amire írni lehetett. Írásuk az ún. képírás. Magas fokú számtani, geometriai és csillagászati tudással rendelkeztek. Ők készítették az első 365 napos naptárt. Egyiptomban tanult matematikát Pythagórász. Hiedelemviláguk és ősvallásuk tartópillérei: a halott kultusz, a fetisizmus és az állatkultusz. Hittek a visszatérésben. Az egésznek a középpontjában a fáraó kultusz állt. A fetisizmus természetimádatukban jelent meg, istenviláguknak középpontjában a napisten( Re vagy Amon) állt. Az egyiptomi nép életrevalóságát mutatja, hogy egyike azon kevés ókori birodalomnak, amely túlélve a történelem viharait fennmaradt. Ez a zsidóság. Az elsők között alakult ki náluk az egyistenhit, a kiválasztottság tudata és a messiás várás.

 

Az i.e. első évezred első felében az árja eredetű perzsák csillaga emelkedett fel és újabb mamutbirodalom született. A perzsa birodalom belső kiépítése Dareios (i.e. 6-5. sz.) nevéhez fűződik, alatta érte el a csúcspontját, aki szigorúan központosított, despotikus hatalmat vezetett be, erős centralizált hadsereget alakított ki, óriási vagyont halmozott fel. A perzsa birodalomban egyesült a térség két nagy kultúrája: a babilon-asszír és az egyiptomi.

Ezen a kulturális-szellemi és –érzelmi alapon jelenik meg az első tételesen felépített vallásbölcselet: a Mazdaizmus. A perzsa Zarahusztra alapította.

Szent könyvük az Avesta ( a Tudás Könyve), amely tanításának feljegyzéseit és követőinek továbbvivő gondolatait tartalmazza.

Zarahusztra az isten fogalmát helyezi a középpontba. Az ősi hiedelem-világban voltak jó és rossz szellemek, az ő harcaik töltik ki az életet. A jó istenség, Isten neve Mazda, a rosszé Angra Mazujus. Mazda a fő isten, ő győz.

 

Zarahusztra számítása szerint a világtörténelem 12.000 évig tart.

 

Zarahusztra magát Mazda prófétájának mondta, s küldetésének célja meggyőzni az embereket Mazda-isten szándékáról, arról, hogy érdemes jónak lenni, mert az jutalmat eredményez. A mazdaizmusban fogalmazódik meg először az egyistenhit. Az istennek tetsző, vagy a tisztasséges élet hármas szabálya így hangzott: Gondolkodj, beszélj és cselekedj helyesen! A mazdaizmus nem volt képes teljesen szakítani a természetimádatából eredő gyökereivel. Ősi törvény: a bűnösnek nincs bocsánat. A mazdaizmusban jelenik meg  először az a gondolat, hogy a világ alaptörvénye a körforgás. A lélekvándorlás tanában teljesedik ki.  Az  indiai kultúra az Indus és a Gangesz folyók vidékén alakult ki. Más keleti népeket, a humánkultúrákban túlszárnyalták. A befelé fordulásra, a lelkizésre, a meditálásra is fogékonyak voltak.

 

Az indiai népek ősvallása a brahmanizmus, vagy hinduizmus( világvallás)

 

Alapjait a legrégibb írásos emlékek a Védák adják meg, amelyek az i.e. 2-3. évezredben keletkeztek (szanszkrit nyelven). A négy Véda gyűjtemény vallásos énekeket, imádságokat, himnuszokat, szertartási előírásokat tartalmaz. Az ősi három istenalak: Visnu, Indra, Siva Világképüknek megfelel a társadalom tagozódására jellemző a kasztrendszer. Fölül van a papság  kasztja, őket követ az uralkodó és a földbirtokos arisztokrácia, majd a kézműves lakosság, végül a páriák. Zárt, szigorúan tagolt, áthághatatlan falakkal elválasztott rétegből, kasztokból áll az indiai társadalom.

 

A védák értelmezői és magyarázói a papok, a brahmanok voltak.

 

A brahmanizmus központi tanítása a lélekvándorlás, a karmáról szóló tanítás, amely szerint a lélek időtlen, örökké létező, mindig újabb testbe költözik és „viszi magával” a korábbi életének jó, vagy rossz következményeit. A lélek az anyagi testet elhagyva, a test halála után vándorolni kezd, hogy visszatérhessen a világlélekhez, azaz a Brahma birodalmába. A brahmanizmus, vagy a hinduizmus sajátosságai közé tarozik, hogy nincs egy nevesíthető létrehozója, mert az ő hitük szerint a brahmanizmus örök vallás, amely a világ kezdete óta létezik. Istenük neve: Krisna, aki Visnu-istennek az alteregója, szent könyvük a „Bhagavad-gita” (az Isten Éneke) A mű a védikus irodalom egyik magyarázata, amelyben Krisna, az Isten az emberi  létezés titkaira és a helyes életre tanítja barátját ( az embert). A tanítás célja az emberi  lélek megmentése, hogy vándorlás közben ne vesszen el, hanem találja mg Krisnát. Ennek formai feltételei:a védikus irodalom olvasása és a szüntelen Krisnára való gondolás.  Tartalmi feltételek: a lélek nemesítése, az önmegvalósulás, amikor az emberi lélek az isteni lélek részének tudja magát.

 

A buddhizmus a vallás alapítójának Buddhának a nevét viseli.

 

A buddha  szó jelentése: felébredt, megvilágosodott.

Tanításainak kiindulópontja a Karmáról, a világtörvényről szóló tanítás. A tanrendszerének eszmei alapja a „négy szent igazság” felismerése:

1. a világban mindenfajta létezés szükségszerűen szenvedéssel jár,

2. a szenvedés forrása a vágyakozás, sóvárgás, a létszomj,

3. a szenvedés megszüntetésének útja az önkorlátozás, a létszomj mérséklése,

4. ennek eléréséhez több út, a „nyolc nemes ösvény” vezet.

A felébredés ösvényei, azaz a buddhává válás feltételei: az élet lényegének felismerése, elhatározás a cél elérésére, a helyes beszéd, a jó cselekvés. Lényege az elmélyült gondolkodás: a meditáció.

Az ilyen élet maga a jutalom. Az élet egy öngerjesztő folyamat, a keletkezés, a megszűnés, az újrakeletkezés véget nem érő láncolata. Függő keletkezés folyamata: Ennek megértéséhez nyugalom és elmélyedés, tökéletes szellemi koncentráció szükséges. Életcél: a nirvánába való eljutás. A nirvána nem valamely hely, hanem egy szellemi állapot, a szenvedélytől mentes tökéletes ébrenlét. Ez a „buddha”- állapot, a „buddha”- öntudat. Az egyén szerezze meg az önmaga vezérlésének képességét. A híres jelszó: Legyetek önmagatok lámpásai! Buddha kedvenc virága a lótuszvirág. A Hinajára (Kis Szekér) követése csak keveseknek adatik meg, a szent remetéknek.

A Mahajána (Nagy Szekér) a nép buddhizmusa.

 

Kínai kultúra: az i.e. 3. évezredben alakult ki az ún. „ Középbirodalom”

 

Náluk azonban a föld az állam, illetve a császár tulajdonában volt , amit a parasztok csak művelésre kaptak meg jelentős adófizetés terhe mellett. Így nem alakult ki a földmagántulajdon, ellenben kialakult egy erős hivatalnok réteg és annak despotikus hatalma.

( porcelánkészítés, selyemszövés, papíros és könyvnyomatás)

elsők között fedezték fel az írás tudományát, mégpedig az ún. fogalomírást (egy szó= egy kép= egy fogalom)

Legrégibb írott emlékeik a Szertartások  feljegyzései c. és a Változások könyve. A Szertartások feljegyzéseiben a szertartások szabályairól: égkultuszról, császárkultuszról, halott kultuszról, az ősök tiszteletéről olvashatunk. A mindenség, az Univerzum tagozódása: Ég-Föld-Ember. Az Ember egyesíti magában az Ég és a Föld anyagi és szellemi erőit, kiegyenlítődnek benne a fény és az árny princípiumai (elvei).  A  Változások könyvében ezekről bővebben és kiegészítésekkel olvashatunk. Itt szerepel először a Jang és a Jin, a két ellentétes, de egymást kiegészítő erő  leírása is,amely aztán végig kíséri az egész ókori kínai filozófiát.

 

A kínai birodalomban i. e. 1. évezred derekán két hatalmas eszmei áramlat született: a taoizmus és a konfucionizmus. A taoizmus kidolgozója  Lao-ce. A neki tulajdonított alapmű a Tao-te-king. Központi fogalom a Tao, amely többjelentésű szó, többek között: út,törvény. A könyv versben írt filozófiai mű,az ókori kínai filozófiai irodalom egyik kimagasló teljesítménye. Az Ég és a Föld között örök harmónia áll fenn, a Föld voltaképpen az Ég tükörképe, s az embernek ezt a harmóniát kell megtalálnia és megvalósítania önmagában. A mindenség két alapelv, két erő küzd egymással: a jang és a jin. A jang a fény, a teremtés, az erő, a férfiasság, a jin az árnyék, a nyugalom, a befogadás, a nőiesség elve. A taoizmus szimbóluma: a fehér-fekete koronglapocska mutatja a két erő elválaszthatatlanságát, kölcsönhatását.

A világban semmi nem örök, minden átmeneti, miden változásban van . ez világtörvény. A világtörvényt az ember nem tudja megváltoztatni, ezért nem szabad beavatkozni a dolgok természetes menetébe, mert az elkerülhetetlenül kudarchoz és szenvedéshez vezet. Ez a tao megsértését jelenti. Aki viszont megtalálja magában az Ég és a Föld harmóniáját, békében él a törvénnyel és önmagával, ez maga a boldog élet.

 

A taoizmus követendő alapelvei:

 

1. A természetes egyszerűség elve, a gyermeki őszinteség, naivitás és hit, hogy létezni, élni jó

2. A nemcselekvés elve, nem avatkozni a világ folyásába, a problémákat nem kell megoldani, mert megoldódnak maguktól. Mondhatjuk, úgy is, hogy az erőlködés nélküli cselekvés követése.

3. Az  együttérzés, a törődés és a könyörület elve. Az ember három kincse: a szeretet, a takarékosság, és a nem tolakodás, vagyis a szerénység. Akikben ezek nincsenek meg, az lehet okos, de bölcs nem. Könyörületesség még a legyőzött ellenféllel szemben is.

4. A spontaneitás, a semmi, az üresség elve. A nem-létet, a semmit nem lehet alábecsülni,ennek a felismerése nyitja a bölcsesség, az igazság és a boldogság kapuját. A tiszta elme, amely nincs túlterhelve, nyitott, fogékony, befogadóképes.

 

Az ókori birodalom másik nagy eszmei áramlata a konfucionizmus.

 

Megalapítója Kung-fu-ce Lao-ce kortársa és talán ellenlábasa is. Ugyanis ő a passzivitás helyett aktivitást hirdetett , tevékeny közéletiséget.

A Beszélgetések és mondások című aforizma gyűjteménye az egyik legismertebb. Aranyszabályként hirdette, hogy amit nem akarsz, hogy veled tegyenek,azt te se tedd másokkal. A tanítás bölcs alapelve: tanulni gondolkodás nélkül esztelen dolog, gondolkodni tanulás nélkül veszélyes.

Társadalompolitikai elvei a rend megőrzésére irányultak. Az embereket bölcsekre és kisemberekre osztotta. A bölcsek tanultak,akik ismerik és értik a törvényeket, akik alkalmasak mások irányítására. A kisemberek irányítására szorulnak, az Égtől rendelt sorsuk a munka, az engedelmesség és a hűség a feljebbvalók iránt.

A társadalom alapja a család, maga a társadalom is egy nagy család. Családban és társadalomban a tekintélyelv érvényesül, amiből a kötelező tiszteletadás következik. Mindenki a császárt, az ég fiát kell, hogy tisztelje.

Cserében a családfő köteles gondoskodni családja tagjairól, az uralkodó meg alattvalóiról.

A Han-dinasztia hatalomra kerülésével a konfucionizmust hivatalos államfilozófia rangjára  emelték,s ezt a szerepét egészen a 20. század elejéig megőrizte.

Az ókori keleti vallások és filozófiák közös világnézeti koncepciója az örök világtörvény tételezése. A világtörténelem egy folyamat, a szakadatlan ismétlődés: keletkezés-megszűnés-újrakeletkezés. Az ember helyét és szerepét ebben a folyamatban a megvilágosodás eredményeképpen érti és találja meg.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Kereszténység, középkori bölcselet, teológiai viták; Patrisztika: Szent Ágoston, Skolasztika: Aquinói Szent Tamás

Kereszténység, középkori bölcselet, teológiai viták. Patrisztika: Szent Ágoston, Skolasztika: Aquinói...

Close