Az ókori keleti népek kultúrája és filozófiája

  A kínai birodalomban i. e. 1. évezred derekán két hatalmas eszmei áramlat született: a taoizmus és a konfucionizmus. A taoizmus kidolgozója  Lao-ce. A neki tulajdonított alapmű a Tao-te-king. Központi fogalom a Tao, amely többjelentésű szó, többek között: út,törvény. A könyv versben írt filozófiai mű,az ókori kínai filozófiai irodalom egyik kimagasló teljesítménye. Az Ég és a Föld között örök harmónia áll fenn, a Föld voltaképpen az Ég tükörképe, s az embernek ezt a harmóniát kell megtalálnia és megvalósítania önmagában. A mindenség két alapelv, két erő küzd egymással: a jang és a jin. A jang a fény, a teremtés, az erő, a férfiasság, a jin az árnyék, a nyugalom, a befogadás, a nőiesség elve. A taoizmus szimbóluma: a fehér-fekete koronglapocska mutatja a két erő elválaszthatatlanságát, kölcsönhatását.

A világban semmi nem örök, minden átmeneti, miden változásban van . ez világtörvény. A világtörvényt az ember nem tudja megváltoztatni, ezért nem szabad beavatkozni a dolgok természetes menetébe, mert az elkerülhetetlenül kudarchoz és szenvedéshez vezet. Ez a tao megsértését jelenti. Aki viszont megtalálja magában az Ég és a Föld harmóniáját, békében él a törvénnyel és önmagával, ez maga a boldog élet.

 

A taoizmus követendő alapelvei:

  1. A természetes egyszerűség elve, a gyermeki őszinteség, naivitás és hit, hogy létezni, élni jó

2. A nemcselekvés elve, nem avatkozni a világ folyásába, a problémákat nem kell megoldani, mert megoldódnak maguktól. Mondhatjuk, úgy is, hogy az erőlködés nélküli cselekvés követése.

3. Az  együttérzés, a törődés és a könyörület elve. Az ember három kincse: a szeretet, a takarékosság, és a nem tolakodás, vagyis a szerénység. Akikben ezek nincsenek meg, az lehet okos, de bölcs nem. Könyörületesség még a legyőzött ellenféllel szemben is.

4. A spontaneitás, a semmi, az üresség elve. A nem-létet, a semmit nem lehet alábecsülni,ennek a felismerése nyitja a bölcsesség, az igazság és a boldogság kapuját. A tiszta elme, amely nincs túlterhelve, nyitott, fogékony, befogadóképes.

 

Az ókori birodalom másik nagy eszmei áramlata a konfucionizmus.

  Megalapítója Kung-fu-ce Lao-ce kortársa és talán ellenlábasa is. Ugyanis ő a passzivitás helyett aktivitást hirdetett , tevékeny közéletiséget.

A Beszélgetések és mondások című aforizma gyűjteménye az egyik legismertebb. Aranyszabályként hirdette, hogy amit nem akarsz, hogy veled tegyenek,azt te se tedd másokkal. A tanítás bölcs alapelve: tanulni gondolkodás nélkül esztelen dolog, gondolkodni tanulás nélkül veszélyes.

Társadalompolitikai elvei a rend megőrzésére irányultak. Az embereket bölcsekre és kisemberekre osztotta. A bölcsek tanultak,akik ismerik és értik a törvényeket, akik alkalmasak mások irányítására. A kisemberek irányítására szorulnak, az Égtől rendelt sorsuk a munka, az engedelmesség és a hűség a feljebbvalók iránt.

A társadalom alapja a család, maga a társadalom is egy nagy család. Családban és társadalomban a tekintélyelv érvényesül, amiből a kötelező tiszteletadás következik. Mindenki a császárt, az ég fiát kell, hogy tisztelje.

Cserében a családfő köteles gondoskodni családja tagjairól, az uralkodó meg alattvalóiról.

A Han-dinasztia hatalomra kerülésével a konfucionizmust hivatalos államfilozófia rangjára  emelték,s ezt a szerepét egészen a 20. század elejéig megőrizte.

Az ókori keleti vallások és filozófiák közös világnézeti koncepciója az örök világtörvény tételezése. A világtörténelem egy folyamat, a szakadatlan ismétlődés: keletkezés-megszűnés-újrakeletkezés. Az ember helyét és szerepét ebben a folyamatban a megvilágosodás eredményeképpen érti és találja meg.